G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Töll László: „Lelkem Istené, életem a királyé, becsületem az enyém"

TÖLL LÁSZLÓ A nő jelentős szerephez jutott a lovagság életében és eszményeiben, ezért vessünk egy pillantást az ő neveltetésükre is. A bánásmód hasonló volt a fiúkéhoz, de a tartalom lényegesen mást mutat. A leányokat serdülő korukban elküldték egy jó hírű úrnő keze alá tanulni. Az írás-olvasás tudománya itt is kötelező (gyakran jobban ment, mint a fiúknak), ezen kívül a gyakorlati életre való felkészítését helyezték előtérbe, a nő kötelességeinek hangsúlyozásával. Elsőrendű volt a kézimunkázás mesteri elsajátítása, ami a hölgy szorgalmát és ízlését mutatta. A konyhai ismeretek, a vár, és a hozzá tartozó birtok igazgatása ugyancsak fontos volt, hiszen a lovag távollétében asszonyára hárult a vezetés. Szót kellett érteniük a cselédekkel, ellenőrizni munkájukat (tehát ismerni is!), gondját viselni a vendégeknek, adakozni az elesetteknek, egyszóval egy udvartartás arculatát a várúr adta, de hátterét felesége biztosította. A tengernyi illemszabály ismerete talán még nagyobb szerepet játszott, mint a férfiaknál, hiszen ha egy lány „neveletlen" hírében állt, talán soha nem ment férjhez. A legfontosabb erénynek mégis az alázatosságot, a jámborságot és a szorgalmat tekintették, de a szépség és gazdagság is súlyosan esett latba egy hölgy megítélésénél. Igen különös a szebbik nem kettős erkölcsi megítélése. Az egyház egyenesen „a bűn kapujának" titulálja a nőket, míg a lovagok elsőrendű kötelességei között szerepelt szívük hölgyének szinte feltétel nélküli szolgálata.

1

8 Az imádott nő legfurcsább kívánságait kellett teljesíteni, az ő hírnevéért szálltak sorompóba, hozzá írták verseiket a trubadúrok.

1

9 Ugyanakkor a feleség teljesen alárendeltje volt férjének, akit gyakran a szülők választottak neki, s a testi fenyítés is elfogadott volt. A házastársi hűség az asszonyra nézve kötelező volt, a férj „botlásait", esetleges ágyasait néha még az egyház is tolerálta. E különös helyzetben nyilvánvalóan csak az lehett a feloldás, hogy a nőeszményt más asszonyában kellett keresni, mert a férj-feleség kapcsolat elsősorban érdekszövetség volt, minden romantika nélkül. A lovagi kultúra csodálatos része az irodalom, amelyből a legtöbbet tudhatunk meg a korabeliek érzéseiről, lelkivilágáról, értékrendjéről. Időrendben a legelső eposz a Nagy Károly legendakörhöz tartozó Roland-ének, melyben még pusztán a harcos halált megvető bátorsága áll a középpontban, hölgykultusznak alig van nyoma.

2

0 A 12. század első felének terméke az Artúr-monda, amely már magában foglalja mindazokat a jellemzőket, melyeket a mai ember elvár a lovagi epikától: a szilárd erkölcsű, tökéletes harcost, hősi küzdelmeket, tündéreket és varázslókat, ármányt és szerelmet. Az Arthur-mondakört a későbbiekben át- meg átírták, új eszmeiséggel telítették, közülük leghíresebb a Wolfram von Eschenbach által költött változat, melynek csúcsa a Grál és Parsifal legendája. Feltétlen idetartozik Trisztán és Izolda története, hiszen Trisztán is Artúr király egyik lovagja volt, a beteljesületlen és örök szerelem szimbóluma. Az Artúr-mondakör az első keresztény epikai műnek mondható abban az értelemben, hogy pogány elemekből indult ki, de egységes és erős keresztény eszme hatotta át.

2

1 Meg kell említeni a spanyol Cid-költeményeket, amelyeket egy történelmi személy, Rodrigo Diaz, a mórok elleni harcok jeles hadvezére ihletett.

2

2 A Cid-énekekben előtérbe kerül a merev büszkeség és a személyes méltóság mindenek fölé helyezése, kis túlzással a legendás spanyol gőg előfuvallataként. A lovagi epika legnagyobb alkotásának tartják az 1200 körül megírt Nibelung-éneket, melynek szerzője ismeretlen.

2

3 A történet a népvándorláskori Burgundiába visz vissza, lovagi környezetbe helyezve azt. Igen népszerűek voltak az antik hősök, Nagy Sándor, Caesar stb. és a róluk szóló történetek, természetesen a kor eszmeiségébe ágyazva. A már említett eszményített szerelem is az élet középpontjában állt, s egy sajátos hangvételű líra kapcsolódott hozzá, amelynek gyökerei a franciaországi Provange tartományba nyúlnak vissza. E költészet francia képviselőit trubadúroknak, német földön Minnesángereknek hívták. Leghíresebbek Bertrand de Born, Friedrich von Hausen, Dietmar von Eist, Walther von der Vogelweide. A szerelemtan összefoglalása a Guillaume de Lorris és Jean de Meung által a 12. században írt Rózsa regény, amely allegóriákba tömöríti a lovagi világ minden eszményét és mozzanatát, épp ezért 200 éven át a legkedveltebb olvasmánya volt a lovagi udvarházaknak.

2

4 Természetesen fölvetődik a kérdés, hogy vajon a magyar várakban hasonló módon nevelkedtek-e az ifjak. Sajnos a honi lovagi nevelésre vonatkozólag alig van adatunk. A lovagság magyarországi jelenléte kétségtelen tény, de jóval később és más körülmények között jelentkezett, mint Nyugaton. Nálunk „import" kultúrának számított, nem szerves fejlődés eredménye volt.

2

5 Az első lovagok megjelenése a központosított és erőszakos krisztianizációhoz kötődik, elég itt utalnunk Hunt, Pázmán és Vecelin bajor és sváb lovagokra.

2

6 A nehézlovas hadviselés képviselői még a 13. században is kevesen vannak, a királyi udvar köré tömörülnek, s jelentős részük külföldi lovag. Ez a beáramlás elsősorban a nagyhatalomnak számító Magyarország uralkodói által kötött dinasztikus házasságoknak volt köszönhető, ugyanis idegen királynéink kíséretében mindig sok lovag érkezett hazánkba, így járt nálunk például II. Imre (1196-1204) feleségének, Aragóniai Constancának udvarában a két híres provanszál trubadúr, Peire Vidal és Gaucelm Faidi.

2

7 Az idegen lovagok meghonosították a lovagi torna intézményét is, ezt igazolja III. Béla király (1173-1196) jegyzője, Anonymus is, aki saját korának képét vetíti vissza a honfoglalás korába.

2

8 Az első biztos adat, amely szerint magyar lovagok lovagi tornán vettek részt Bécsben, III. András (1290-1301) idejéből származik, amikor is 120