G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Petényi Sándor: Nevelés és játék a középkorban
PETÉNYI SÁNDOR csony időtöltésekben, amelyek miatt a tanulmányokat még jobban megutálná. Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri. Sokat el lehet érni nála kéréssel, ellenben keveset lehet kicsikarni erőszakkal. A játékokat úgy kell megválogatni, hogy bennük az illendőség a kellemességgel legyen párosulva, ilyenek a labdázás, a golyózás és a futójátékok. Ha Cicero az ő polgártársainak tisztes és mérsékelt játékokat ajánlott, mennyivel inkább kell olyant rendelnünk egy bölcselőnek. Minden játék néhány idősebb ember felügyelete alatt menjen végbe, akik a növendékek előtt tiszteletben állnak. Ezeknek a játékoknak az legyen a céljuk, hogy a test üdüljön fel, nem az, hogy elvaduljon. Az egészség megőrzése pedig arra irányuljon, hogy a lélek is ép legyen és — legyen ép testben ép lélek — amint egykor valaki az istenektől kérte. Továbbá a játékokat azért kell űzni, hogy a lélek felüdüljön, erejét visszakapja és hogy a napi munka elviselésére alkalmasabb legyen. Játék közben latinul kell beszélniük és állapítsanak meg a játék körébe tartozó büntetést arra, aki anyanyelvét használja. Könnyen is fognak beszélni és annál szívesebben, ha a tanár nekik jó és megfelelő szavakkal megmondja, amit játék közben beszélni kell. Nem szívesen beszélünk ugyanis, mikor attól tartunk, hogy mondanivalónkat ügyetlenül és nem megfelelő szavakkal fogjuk kifejezni. Ha pedig az időjárás nem engedi a testgyakorlást, vagy egyeseknek nem szabad, vagy nincs kedvükre a játék, akkor kedves időtöltésül szolgálnak a mulattató és vonzó elbeszélések, pl. apró mesék, vagy történetkék, vagy az ilyenfajta kellemes, vidám elmés, szórakoztató elbeszélések. Ide tartoznak a vagy bővebben kifejtett szellemes mondások, vagy a rövid, szellemes, nevetést keltő elmésségek. Hébehóba egy hosszabb kártyajátékot is meg kell engedni, amely az észt, ítélőerőt és emlékezetet fejleszti; ilyen számba megy a sakkjáték és az ostábla." 4 5 A magyar iskolákban is gyökeret vert a későbbiekben ez az oktatási elmélet, amely elsősorban Comenius munkásságában érthető tetten, ám ennek részletes kifejtése már nem a tárgyalt korszak keretei közé tartozik. JEGYZETEK 1. S. Petényi: Games and Toys in Medieval and Early Modern Hungary. Krems, 1994, 9- (A továbbiakban: Petényi.) 2. Kovács Gy.: Juh astragalos-játékkockák a szolnoki vár területéről. In: Archaeológiai Értesítő 1989, 103—104. 3- Méri I.: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. In: Régészeti füzetek 12/1964/7, Bakay K.: A magyar államalapítás. Bp., 1981, 1794. Kozák É.: A vértesszentkereszti románkori templom feltárása. In: Archeológiai Értesítő 1970, 277. 5. Et eodem anno dux Árpad genuit filium nomine Zulta et factum est gaudium magnum inter Hungaros et dux et sui nobiles per plurimuos dies faciebant conviva magna, uivenesque eorum ludebant ante faciem ducis et suorum nobilium, sicut agni ovium ante arietes. (E. Szentpétery: Scriptores Rerum Hungaricarum, I. Bp., 1937, 101. (A továbbiakban: SRH.) (Abban az esztendőben született Árpád vezérnek Zoltán nevű fia. És lett nagy öröm a magyarok között. A vezér és nemesei számos napon át nagy vendégséget tartottak, ifjaik pedig ott játszottak a vezérnek meg nemeseinek színe előtt, mint a juhok bárányai a kosok előtt.) „Dux vero Árpad et omnes sui primates celbrantes nuptias magna fecerunt conviva et fere cottidie comedebabant nuptialiter cum diversis mili(ti)bus circumiacentium regnorum et iuvenes eorum ludebant ante faciem ducis et suorum nobilium" (SRH: 105) Árpád vezér, valamint minden főembere menyegzőt ülve nagy lakomát csapott, és majdnem napról-napra — mennyegzői szokás szerint — együtt vendégeskedett a körös-körül elterülő országok vitézeivel. Ifjaik meg ott játszottak a vezér és nemesei színe előtt) 6. „Tunc dux Árpad et sui propter letitiam permanserunt in civitate Atthile regis per XX-ti dies et omnes milites Hungarie ante presentiam ducis fere cottidie super dextrarios suos sedendo cum clipeis et lanceis maximum turnamentum feciebant(sic) et alii iuvenes more paganismo cum arcubus et sagittis ludebant" (SRH: 94—95) (Ekkor Árpád vezér meg övéi húsz napig maradtak Attila király városában. Közben majdnem minden nap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak.) 7. A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona Tamás. Bp, 1981, 173, Latinul közölve: SRH, II. 560—561. Idézi Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi. Bp, 1986, 117—118. 8. Wenczel G.: Árpád-kori új okmánytár. Bp, I860—1874, 111,215 9. Ennek a jogkönyvnek csak két későbbi másolata maradt fenn. Az egyik a szepes-szombati (15. sz. első fele), ennek a 46. cikkelye, a másik pedig a lőcsei (1540), melynek 51. paragrafusa fogalmazza meg a tiltásokat. (Demkó K.: A szepesi szászok ősi jogélete. Lőcse, 1896, 56—59- A német forráson pontos idézését lásd Petényi: 25—29. 10. Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtsammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Ed. Karl Mollay. Bp, 1959, 126. (A továbbiakban: Mollay) • 11. Mollay: 169. 12. Mollay: 17313. „Von Vngeratin chinder, dy man mag enterben. Dy vndanck nemen ader Vngeraten chinder. Mann enterbt eliche chinder. so sy vbel gerathen, vnnd das mag thuen 112
