Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

létében először is a templomokról emlékezzék meg. Azért se nézheti el ezen esetet, mert lassanként a többi kanonok is elfelejtkezik a templomról. Gorup Ferenc győri nagypréposttal bizalmasan levelez, de szombathelyi malma miatt 21 évig tartó pört folytat vele; csak püspök utóda adta vissza ezt a malmot, melyet Széchenyi a püspöki javadalomhoz tartozónak tartott s esküjéhez hiven annak tulajdonjogát védelmezte. Azonban bármi erélyes is lett légyen püspökünk, ha egyházi személyekről volt szó, mindig békés megalkuvásra, barátságos megegyezésre törekedett s addig húzta, halogatta az ügyet, mig ezt el nem érte. Mutatják ezt a többi között a kónyi és píannorihalmi pÖrök. A kónyi birtokot I. Ferdinánd király ajándékozta a győri székeskáptalannak, a káptalani énekes iskola föntartására, de csakhamar a hatalmaskodó ujhitü főurak kezére került. Kutassy püspök 1593-ban újra visszaszerezte s ettől fogva a kónyi javak püspöki kormányzás alá kerültek, de azért a jövedelmet ők is a káptalani iskolára fordították. A káptalan azonban 1677-ben, — Széchenyi alatt, — visszakövetelte a birtokot. A püspök elismerte a káptalan tulajdonjogát, de igazolta, hogy a másoktól elfoglalt és rosszul kezelt birtokot ő hozta rendbe, uj épületekkel, telkekkel és területtel gyarapította, az iskoláról, az énekesekről gondoskodott, sőt ezek javára sajátjából még külön alapítványt is tett. Mindezen ügyek hosszura nyúlt letárgyalása után, 1684-ben Kónyt ismét a káptalan földesúri rendelkezésére bocsátotta. A szentmártoni főapátság és a győri székeskáptalan határos birtokaik miatt keveredtek pörbe. Széchenyi, már mint primás, — 1693. évi egyik levelében azt ajánlja a káptalannak, igyekezzék békességben megegyezni, »mert ha a világi emberek is el tudják ilyen uton intézni ügyeiket, visszatetsző, hogy az egyháziak pereskednek. Mikor értesült, hogy az udvar mégis világi birát küld ki, dec. 1-én bizalmasan azt tanácsolja, az ügyben egy hajszálnyit se engedjenek; igaz ugyan, hogy a király küldte ki az említett bírákat, mégse térjenek más útra, ha mindjárt a pápa elé kerülne is a per. Nem járulhat hozzá, hogy világi bírák ítélkezzenek egyházi ügyben. Hitvédelmi harcairól már ismételten is megemlékeztünk, de újból is le kell szögeznünk, hogy ezekbe a harcokba csak akkor ment bele, mikor a Wesselényi-féle összeesküvés és az 1681-iki ország-