Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

előzetes tudomásával jelentek meg. Föllépésének meg is volt a ha­tása; az ezen ügyben hozott határozat Kollonich eljárását rosz­szaliotta. Pozsony, Sopron és Vasmegyék tiltakozását a főpapok és ne­mesek megadóztatása ellen (1689—1693.) helyesli. Pál öccsének irja ez alkalommal: Azt kivánják, adófizető jobbágyok legyünk, akit hallani is rémületes! De ha másként nem lehet — irja utóbb, — engedjenek az erőszaknak, nagyobb küzdelemre nem tartja érde­mesnek az ügyet. Sokat küzdött a kamarával a tizedek miatt. Már mondottuk, Széchenyi György ezeket mindenütt, ahol jussa volt 'hozzá, önmagá­nak tartotta fönn, ami aztán jövödelmeinek egyik főforrását ké­pezte. A kamarák ezen fölbuzdulva, több megyében önkényüleg bérbe vették a dézsmát. Széchenyi ezt a rendszert az érsekség el­foglalása után mindjárt megszüntette. Mivel azonban a kamara dacára ennek, tovább szedte a tize­det, az érsek 1685. május 28-án megirja Nógrádmegyének, hogy a kamara tiltakozása ellenére is az érsek embereinek adják át a dézsmát; az ellenkezőt csak akkor tegyék, ha a kamara fölmutatja a király egyenes meghagyását... Ha ez megvolna, akkor miért kérik tőle? (Tudniillik a dézsmát.) Bolond az, aki a kamaránál dézsmázik tovább, mert pénzét (tudniillik a bért) elveszti... A lé­vai harmincados kergeti nemcsak árendámat, hanem más jövedel­memet (is) ... Abban nem maradnak cselekedeti... ha Isten éltet, abban semmit sem kételkedjék... Őfölsége maga kegyelmesen in­timálná (tudtomra adná) nekem azt, ha mit akarna; nemhogy áren­dáimat oda nem engedném, de ruháimat is levetném, eladnám s oda adnám.« Később felülről jövő nyomásnak engedve, kénytelen volt az érseki tizedek bérbeadásába beleegyezni, de ha a tizedbért meg nem fizették, emiatt több helyen pört is indított. Kollonichot mint papot nagyrabecsülte, de azért néha még egyházi dolgokban is opponált neki. Mutatta ezt a Draskovich-­Rumy-féle válóper is. Ezt a házasságot Kollonich érvénytelennek mondotta ki, utána Széchenyi György pedig érvényesnek és sietett a biboros eljárása ellen tiltakozni; kemény nyíltsággal kikérte ma­gának, hogy az ő jogkörébe avatkozzék. Éppen így tiltakozott Draskovich 2-dik házassága ellen, hivatkozva a tridenti zsinat határozatára. Érdekes befejezése ezen ügynek, hogy Draskovich husz évvel később újra egyházjogászokból alakult másodfokú bíróság elé ter-

Next

/
Thumbnails
Contents