Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

Igaza volt Széchenyinek, mikor azt irta, hogy rokonainak tizedrészét se adta! Ezen óriási összeg sem meríti még ki Széchenyi György csodás bőkezűségét. Fönti adatokat a családi levéltár szolgáltatta. Egyházi irók azonban, hiteles források után, néhány százezer forinttal többre teszik Széchenyi György adományainak és alapítványainak összegét; sőt vannak, akik öt millióra becsülik ezt az összeget. Bizonyára beleértették azt is, amit a bőkezű és hosszúéi etü püspök a királynak, rokonainak és hadi célokra ajándékozott. Bármint légyen is, nagyon is igazat mondott az a római kardinális, aki püspökünket a jótékonyság és adakozás csodájának nevezte el. VI. Erélyes, de igazságos. Széchenyi György, aki véres háborúk zajában s utána Pázmány iskolájában nevelkedett, egykönnyen letté nem hagyta, ha valaki az egyház, a haza vagy akár az ő személyes jogain csorbát próbált ejteni. Az a szép szentírási szó; dissimulavit, úgy tenni, mintha nem látnánk, az ő gyakorlatában nem igen fordult elő. Bár elvétve, volt rá eset, hogy még a római bizottságokkal is tengelyt akasztott. Utolsó nyilvános ténykedése is az volt, hogy 1695. február 1-én a pápa titkáránál tiltakozott az ellen, hogy a horvátországi pálos kolostorokat az anyaországbeliektől elszakítsák és más tartományhoz kapcsolják. A magyar szent korona egysége ellen intézett támadásnak bélyegzi ezen törekvést. A királyi abszolutizmus és az alkotmányosság közt lefolyt hosszas küzdelmekben, minden királyhűsége mellett is, mindig az alkotmányosságnak kelt védelmére, s mikor már egyebet nem tehetett, mint láttuk, egyenesen a királyhoz irt levélben tárja föl hazafias aggodalmait, oly erélyesen, ahogyan ezt magyar főpap aligha tette. Ha már ily előkelő fórumokon is sikra szállt az igazságért, mennyivel inkább megtette ezt, mikor kisebb tekintélyekkel állott szemben. Ha országos kérdésről volt szó, Kollonich urammal is szembe szállt. így 1692. nyarán Kollonich bíborosnak, mint az országos reformok megalkotására kiküldött bizottság elnökének, a megyékhez és városokhoz intézett fölhívását érvényteleneknek minősítette, mert nem a nádor aláírásával s nem a kancellár (Széchenyi György)