Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

nagyon szivesen szentelt lurdi szobrokat, egyebek között szülőföld-, jén Szentgyörgyön is; természetesen itt ő maga volt a donátor, az ajándékozó is. Gyakorta, csaknem minden évben elzarándokolt Máriazellbe; 1883-ban itt tartotta ezüstmiséjét is. Ahol csak tehette, mindenütt ünnepélyesen tartotta vagy tartatta a májusi ájtatosságot. Halálos betegsége is éppen májusra esett. Midőn a .növendékek éneke a közeli kápolnából behallattszott szobájába, kérdezték tőle, hogy nem hat-e rá zavarólag? » Végtelen ül jól esik« — volt a válasz. Ezen év tavaszán a rendesnél is kimerültebbnek érezte magát, meg talán volt némi előérzete is, — mint utóbb szegény Giesswein Sándornak, —• ezért április 18-án elkészítette végrendeletét. Ez is visszatükrözi az ő ideális papi lelkületét. Axpróbb hagyományait nem említve, hagyott: a győri tanítóképző internátusára 2000 koronát, a szentgyörgyi templomnak ugyanennyit, ugyanott a Szent Ferenc-kápolnának 1000 koronát. Nem feledkezett meg a szegényekről, cselédségről; apróbb tárgyakat hagyott rokonainak és jóbarátainak. A hagyatékok kifizetése után fönnmaradó összeget — tőkésítés utján 20.000 koronára kiegészítve — a boldogult olyan alapítványnak rendelte, melynek kamataiból szegény plébániák, káplánállomások, zárdák segélyeztessenek, vagy szegény községek templomépítési segélyt kapjanak. Föltételül csak azt kötötte ki: »Ha az alapítvány segítségével templom épülne, az vagy az Isteni Sziv, vagy a názáreti Szent Család, vagy Szent József cimet viselje.« Megemlítjük azt is, hogy szülőföldjén még életében alapított szentmiséket; ugyanott öröklámpára is tett 600 koronás alapítványt. A háború következtében ezen értékpapírokba fektetett alapítványok megsemmisültek ugyan, de ez az alapító érdemeiből mitsem von le; ellenben az a körülmény, hogy Hahnekamp csak négy évig (1897—1900.) élvezte győri stallumának jövedelmét, bizonyára megsokszorozza a jókedvű adakozónak jutalmát. Végrendeletében ez is benne van: » Virág ne legyen a koporsón, hanem a szent kereszt és az evangélium.« Száz kisrnisét is rendelt magáért. Könnyű dolga volt vele a halálnak. Megtörött, munkában megtörött testet talált. Május 10-én, szombati napon mutatkozott — most már harmadszor - - a tüdőgyulladás és egy hét rnulva már halva volt. Rövid betegségét hő.si lelkülettel viselte. A szentáldozást nagy áhítattal végezte és a hitvallást bensőséges átérzéssel mondotta. —