Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

olyan papokra, kik az előírások pontos betartásával szépen miséztek. De úgy vélem ő maga végezte legkorrektebbül a szertartásokat s mert hangja is szép és hozzá iskolázott is volt, szentmiséje mindeneknek nagy épülésére szolgált. Kispap kora óta mindig reverendában járt, még utazásai alkalmával is ; de nem emlékszünk, hogy a tisztességes papi civilt kifogásolta volna, hiszen ezen időben még a legtöbb pap rendesen civilben járt; mégis nem állhatta meg, hogy egyik szentgyakorlat alkalmával (1875.) kisszemináriumi növendékeinek el ne mondja a következő kis eseményt. Egyik papi barátom (nevét is odaírta) ezeket beszélte nekem. Papot láttam fehér puha (angol) kalapban, finom lengyel nadrágban, csizmáján magas sarok, sok ránc, mentében szinte nézte magát, elgondolva, hogy hát minő föltűnést fog ő most okozni. Ez a bencék előtt volt, ahol vásár lévén, a kádárok árulták! áruikat. Ezek ránézvén, az egyik lakonice csak ennyit mondott: Falusi pap! Hahnekamp sem fűzött hozzá semmi kommentárt. Megemlítjük itt egyúttal azt is, hogy nem dohányzott, nem kártyázott, de nem emlékszünk rá, hogy ezeket a szórakozásokat valakinek tiltotta volna. Jellemző a következő apró kis dolog is, melyről egyik kisszemináriumi előljáró társa következőképen emlékezik meg: »Mikor kisszemináriumi rektor volt, bemegyek szobájába, de sehol nem látom, pedig kopogtatásomra jól hallottam hangját. Végre felfödoztem, amint egyik sarokban a földön térdelve futószőnyegét varrta, stoppolta. Jókedvűen mosolyogva mondotta : Lássa, amice, a papnak mindenhez kell értenie.« — És ő tényleg mindenhez kitűnően értett, legjobban a szivek megnyeréséhez. Látnivaló, ha nem is a katedráról, de példás életével szüntelenül tanított s e tanítása nyomán igazolódott a közmondás: Verba movent, exempla trahunt! Az akkoriban terjeszkedő Szent Sziv ájtatosságot számos növendékével megkedveltette. Igen szépen tartotta a májusi ájtatosságot is. A vérrelverejtékező győri Szűz Mária tiszteletére is lelkesített. 1878-ban 8 növendékét a fölszentelés előtt odavezette az ő csodálatos képe elé. Végzett ájtatosság után ugyanott kisorsolta köztük a 8 boldogságot, azzal a kéréssel, hogy mindegyik a neki jutott boldogság erényében igyekezzék a boldogságos Szűz példáját különösen is követni. A jámbor társulatokat becsülte s minden alkalommal terjesztette is. Igy 1882-ben a győri szentgyakorlatok alkalmával egybe-