Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

hivta a hozzá közelebb álló papokat, — köztük volt Jáky plébános is —• s a missiók támogatása érdekében kérvényt intéztek a megyéspüspökhöz, hogy a Jézus szent gyermeksége műve részére nevezzen ki egyházmegyei igazgatót. Ez meg is történt s e jámbor missziós egyesület föl is virágzott az egész egyházmegyében s föntitartotta magát napjainkig. Ugyanígy alakult meg másik szentgyakorlat alkalmával (1885.) a Magyarországi Papi Imaegyesület. — Ugyancsak neki volt döntő része abban is, hogy ehhez a Jézus Szive ájtatosságot ápoló egyesülethez, később (1895.) az Eucharisztia Társulat is hozzá csatolódott. Igaza volt az »Örökimádás«-nak, mikor ezeket irta: »Hahnekamp legnagyobbszerü alkotása az Oltáriszentséget imádó papi imatársulat országos szervezése. Még gondolni is megkapó, hogy minden héten száz meg száz áldozópap egyesíti imáját egyórás szentséglátogatásában a saját és hiveinek lelki üdvösségére. Hahnekamp ennek a társulatnak egyik oszlopa, értékes gyöngye volt.« (1901. 5. sz. 140—141. 1.) • Mégis szerénységében nem maga állott a kettős társulatnak élére. »A Papi Imaegyesület«-et mindjárt kezdetben dr. Mohi Antal vezetésére bizta. Az Eucharisztiát néhány évvel későbben a bécsi Krasa szervezte s Hahnekamppal egyetértőleg Nagy József buzgó harkal plébánosra bizták az országos igazgatást és Sopronban folyt le az országos első eucharisztikus kongresszus. Az elbetegesedett Nagy József helyett csakhamar a szentéletü Kánter Károly került a társulat élére, ami az eucharisztikus ügynek mérhetetlen nagy hasznára vált. Hahnekampnak mást szánt az isteni gondviselés! 1895-ben egész váratlan események folytán az ő fürge kezeibe került a kettős társulat folyóiratának, az »Értesítő«-nek szerkesztése. Itt azután elemében volt a vérbeli papnevelő. Alkalma volt lángoló cikkeivel a társulati tagok buzgóságát ébrentartani, egyházmegyei értekezleteket rendezni, ezeken a papoknak, majd a templomban a népnek is szónokolni, szóval lelket önteni a társulati ügyekbe; és ezt nemcsak itthon tette, hanem a szomszédos egyházmegyékben is, valahányszor valamely értekezletre meghívták. Szinte fölösleges megjegyezni, hogy egyike volt azoknak, akik a heti szentségimádási órát a legpontosabban tartották be, amint erről libellusai tanúskodtak. Bizonyára nem a véletlen műve volt, hogy éppen május 17-én, szent Paskálnak, az eucharisztikus egyesületek mennyei védőszentjének ünnepén, költözött át az igazi örök