Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

1. A hosszú elcsatolás idején (1444—1648.) önkényt ajánlottak föl óriási váltságdíjat, csakhogy a külföldi német zálogos uraktól szabaduljanak s újra régi földesuraik hatalma alá kerülhessenek. • 2. Ezen idő alatt a magyar pénzt mindig többre becsülték, mint az osztrákot. 3. A magyar ünnepeket is példás buzgósággal megtartották. 4. Fiaikat mindenkor előszeretettel adták magyar vidékekre cserébe; az ilyen cseregyerekek a »magyar apiat« (a magyarok a » német apat«) egész életükön át atyafinak tekintették. 5. JVlagyar legényeket és legénukéket szivesen és tömegesen fogadtak meg szolgáknak. 6. Német szőlőmunkások aratási munkára magyar vidékeken szegődtek el; a fertőmentiek rábaközi uraságoknak 7. 1848--49-ben a kelleténél is jobban tüntettek a magyarok mellett s e miatt utóbb több helyen börtönt s megbotozást is szenvedtek. Ezeket tudva, a szentgyörgyi ifjú alkotmányos tüntetését is bízvást tekinthetjük a vérbeli magyaros érzület megnyilatkozásának. De lássuk a diákévek további lefolyását. A IV. osztály befejeztével Györgyünket elvitték a győri konkurzusra. Apja Pándorfig kocsin vitte, innét anyja kisérte vasúton Győrbe, ahol az okai származású Mayerhofer, ekkor tbeologiai tanár, kalauzolta őket. Az eredményt dobogó szívvel várták, mért a győri konkurzusra akkoriban 80—85 ifjú is gyülemlett össze; a dunántúli gimnáziumok IV. osztályának sava-java mind Győrött konkurrált. Mégis a soproni gimnáziumból soroztak be legtöbbet; főleg azért, mert ezek a diákok nemcsak magyarul, de németül is tudtak s többnyire egykét horvát is akadt közöttük; ezek pláne nagyon keresettek voltak. Hahnekamp js a besorozottak között volt. Október elején megkapta a kék reverendát s kettős buzgalommal folytatta tanulmányait. A szemináriumi fegyelem és ellátás Győrött ez időben még nagyon katonás volt! Ebéd ugyan bőséges, vacsora is elegendő, de reggeli, tízórai, ozsonna csak elvétve került, lia t. i. engedte a zsebpénz, vagy a hazai konyha. Ez utóbbit az elöljárók nem valami szivesen láthatták, mert Hahnekamp meghagyta szülőinek, hogy évente csak egyszer küldjenek neki ennivalót; ak'kor is csak azért, hogy barátait viszonzásul ő is megvendégelhesse.