Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

De annál bőségesebben szedte magába a tudás gyümölcseit. A főgimnázium mind a négy osztályában övé volt az elsőség. Példás, feszült, ernyedetlen s minden tárgyból kitűnő, ez volt változatlanul az ő osztályzata. De leginkább megbecsülték őt elöljárói, kiknek javaslatára Simor püspök a kitűnő érettségi után a bécsi Pazmaneumba disponálta. Állandó vetélytársa, Moravitz Mátyás ugyanakkor a pesti központi papnevelőbe került; de már egy év múlva mással helyettesítették. Moravitz azzal válaszolt: Azért mégis előbb leszek »Doktor«, mint a többiek. Úgyis lett; de az életben szép tehetségei mégsem érvényesültek. Hahnekampból nem lett »Doktor«; gyönge szemei minduntalan gyulladásba jöttek, mely baja egész életén át kisérte s akarata ellenére is mindenre kiterjedő buzgóságában bölcs mérsékletre kényszerítette. De ha a két vetélytárs éleiének lefolyását és eredményét egybevetjük, bizony elmondhatjuk: Non omnis Doctor doctus, et non omnis doctus Doctor! A Győrött, 1868. július 12-én végbement papszentelés után Hahnekamp szülőfalujában, Lajtaszentgyörgyön tartotta ujmiséjét július hó 26-án. Szónoka Hérits Antal czinfalvi plébános volt, kit utóbb a kismartoni kerület ismételten megválasztott ellenzéki képviselőnek s emiatt a vidéken nagy népszerűségnek örvendett. Különben is mint szónok, mindenütt megállotta helyét. Hahnekamp pappászentelésének évfordulóját mikor csak tehette Máriazellben ünnepelte meg; de szülői és szülőföldje iránt táplált gyöngéd szeretetét egész életén át megőrizte. Gyakran ment haza, kivált Sopronból, de mindig csak rövid időre. Még gyakrabban kedveskedett szülőinek apró ajándékokkal és kegyeletes tárgyakkal. Egyéb figyelmességekben is szinte kifogyhatatlan. 1895. február 15-én édesapjának 80-ik születésnapjára például ezeket irja szülőinek: E napon hálaadó szentmisét ajánlok föl Istennek s kérem is egyúttal, hogy kedves szülőimet még sokáig tartsa meg jó egészségben. E napnak emlékére püspöki engedéllyel helyreállíttatom azt a régi áldoztató-kelyhet, mely a szentgyörgyi templomból az egyházmegyei régiségtárba került; teszem ezt azért, hogy így az a kehely, melyből édes szülőim és én is először áldoztunk, ismét használatba kerüljön és így unokáik és késő maradékaik is ebből áldozhassanak. Mikor az öreg Hahnekamp házas fiának átadta a gazdaságot, a falunak Kismarton felé nyúló részén épített magának kényelmes