Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

Tiz éves korában, ősi sopronmegyei szokás szerint, Faradra adták cserébe, ahol 11 hónap alatt szépen elsajátította a magyar beszédet. A csereév után odahaza még egy ideig mezei munkára fogták, mert apja különben is ellene volt a tanulásnak. Kisgazda volt s azt akarta gyermekei is azok legyenek. Ősszel mégis csak beadták a fiút a kismartoni III. elemi osztályba Koller tanító keze alá, aki fölismerte benne a tehetséget s úgy előkészítette, hogy a következő évben (1856.) mindén nehézség nélkül fölvették a soproni főgimnázium I. osztályába. Itt is, 47 tanulótársa között, ő lett az első s az is maradt mindvégig, csak a III. osztályban került eléje a kiváló emlékező tehetségű Moravitz Mátyás. Vele jártak még későbbi paptársai közül: Bobleder, Gänzthaleréjs Pavitsich; ez utóbbi egyszálláson is lakott vele. A havi ellátási díj 10 forint volt, de a mosást otthon végezték, ami annál könnyebben ment, mert Kismartonból hetenként kétszer társaskocsi közlekedett Sopronnal. Az akkor németnyelvű főgimnázium professzorai Hahnekampnak már az első évben instrukciót szereztek, amivel havi 4 forintot keresett. Első 10 forintjáért zsebórát vett, mert a pontosságot már akkor szerette. Mikor a II. osztályt elvégezte, a nagy szünidőben, - • mely akkor augusztus és szeptember hónapokra esett, — édesapjának a gazdaságban segítségére volt, egyebek között szántogatott is. Egyszer azonban a lovak elragadtáík s ha valami bokros sövény körül el nem akadnak, szerencsétlenség is történt volna. »Többet nem szántokU — mondotta ez alkalommal a halálra ijedt kis diák édesanyjának s nem is biztak rá többé ilyen dolgot, de a cséplésből néha-néha kivette még részét. 1860-ban, mint IV. osztályú tanuló, megtakarított pénzéből 30 forintor. magyar ruhát csináltatott magának s a többi diákkal ő is sarkantyús csizmában s tollas kalappal járta a soproni utcákat. Vagy 30 évvel későbben mégis megkapta a »laza hazafi« nevet. Okát majd elmondjuk! Itt csak annyit akarunk közbeszúrni, hogy a kismartonvidéki németség memzetiségi kérdést soha ;nem .ismert s félezer évre visszamenő adataink mind azt bizonyítják, hogy a mai burgenlandi németek minden időben szívvel-lélekkel ragaszkodtak a magyar hazához és magyarajku testvéreikhez. íme néhány ilyen adat!