Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

József, unokaöccse és Paar József ujmiséjén. De később is, mint városplébános sokaknak megtette ezt a szívességet. Igy pld. Hász Ágoston karmelita atyának (1887. III. 7-én); Schügerl Gyulának (1902. VII.) Mindezen és más alkalmi prédikációit nemcsak szorgalmasan kidolgozta, hanem le is másolta, különösen papságának első felében. Mindazonáltal vagy 25 évig így is csak fiókjában rejtegette. Győrött ezidétt szakfolyóirat még nem létezett, őrneg portékáját másoknak kínálgatni nem igen szokta. 1883-ban azonban, mikor kanonok lett, szentbeszédeivel is a nyilvánosságra lépett. Nemcsak azon okból, mert több ideje volt ezek kicsiszolására, hanem főleg azért, mert anyagi körülményei és a győri Borromeus megindulása megkönnyítették szónoklatainak kinyomatását. Igy adta ki mindjárt kanonoksága első évében Peőcz Zsigmond hédervári esperes-plébános aranymiséjén mondott szentbeszédét. A többit ezentúl már rendesen a Borromeus hozta; egyiket-másikat azonban különlenyomatban is terjesztette.

28

) 1886-tól kezdve, mely évben győri plébánosnak választották, ő lett a Borromeusnak legtermékenyebb munkatársa. Igen sok ünnepi és vasárnapi szentbeszéde jelent meg ebben a folyóiratban. Ezenfelül nagyon sok az, ami kéziratban maradt meg, legalább is annyi, mint amennyi ki van nyomatva. Elve volt, — magától hallottuk, — elfogadni minden szószéki meghívást. Eszerint cselekedett is. Prédikált minden lehető alkalommal. Igazán »opportune, importune«. Májusban rendesen 4—5 prédikációt vállalt, ha engedték; de volt rá eset, mikor az \egész májust végigpredikálta. E tekintetben nagy segítségére volt és előnyére szolgált az ő széleskörű olvasottsága és jegyzeteinek bőséges készlete és az elmélkedésben való jártassága. Ismerősei nem győzték bámulni a hazai, főleg Győr történetében való nagy jártasságát. Ha a szükség úgy kívánta, rövid elmélkedés után is kész volt a szószékre menni és rögtönzött beszédet tartani.

29

) A vérrel verejtékezett győri Szűz Mária 1897-iki jubileuma alkalmával történt, hogy az egyik szónok az ünnep előtt való éjjelen \megbetegedett. Reggel átizen Mohi bácsihoz, segítsen rajta szorult helyzetében. És a jó bácsi 8 órakor ott állott a szószéken, örvendezve mint a ragadozó farkas, mely reggel zsákmányra lel »és megragadja a prédát és átfogja és .'nincs ki azt elvegye tőle«. (Iz. 5,29.) Plébánosi nagy elfoglaltsága dacára, külső meghívásoknak is szivesen tesz eleget. Igy ő szónokol Csornán, előkelő premontreiek.