Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

deit nemcsak előkészítette* hanem többször le is irta. Ezeken a gyűléseken a fiatal tanítókat összehozta a régi gárda tapasztalt tag­jaival és lehetővé tette az ujabb elméleti tudomány iés a régi tapasz­talat kölcsönös kicserélését. Örült, ha a tanügy terén valami jó léte­sült, ha valami haladás mutatkozott. A tanítói kart egyébként is mindenféleképen megbecsülte; iskoláikat látogatta, vendégszerető asztalához hol egyiket, hol a másikat, hol valamennyit meghívta, magát velük lefényképeztette, ami pedig nála igen nagy koncessió számba ment. Ami magukat az iskolákat illeti, hosszas kutatással kiderítette, hogy azon belvárosi fiúiskola épület, melyért a katholikusok eddig a városnak tetemes házbért fizettek, tulajdonképen egyházi épület: ujabb szorgos utánjárással azután azt is elérte, hogy a kath. egy­házközség megkapta az épület tulajdonjogát is s ezt telekkönyvileg minden időkre biztosíthatta. Ezenkívül az egyházközséget ismételten is részesítette anyagi segítségben, midőn iskoláinak valamely szük­ségletéről kellett gondoskodni. Mégis a győrbelvárosi elemi leányiskola volt az, mely Mohi Antal gondoskodása, nagylelkűsége folytán korszakalkotó változá­zon ment keresztül. 23 ) Az orsolyiták ezen iskolája 150 évi fennállása után nem felelt meg többé sem az uj idők, sem az országos törvények követeléseinek. Mivel azonban az iskola nem volt sem városi, sem hitközségi, hanem az Orsolyiták magántulajdona, ezek pedig az átalakitás költségeivel nem rendelkeztek, Mohi Antal városplébános kezdeményezésére, főképen 1890. évi szent Szilveszter estéjén, a székesegyházban elmondott hathatós buzdítása folytán, az építke­zési költségek előteremtésére, nagyobbszabásu társadalmi akció in­dult meg. Egybegyűlt mintegy 40.000 korona. Körülbelül egyhar­madát maga a városplébános adta hozzá. Maradt egy kis adósság is, de 1892-ebn készen állott az uj iskola. 24 ) Az iskola további fej­lesztésének, —' a hiányzó pénzről nem is szólva, — a városi Vér­halom-köz, ezen túl pedig egy szép sarokház állott útjában. Egy­szer csak hire megy, hogy a sarokház eladó. Megsúgja ezt valaki a jó Mohi bácsinak is. »Hej! ha most az Orsolyáknak 10 ezer fo­rintja volna, megvehetnék a szomszéd házat, a Vérhalom-közt elkér­nék a várostól s készen lenne —• a jövő zené je.« És mit válaszol erre Mohi Antal? »Kerem mondja meg nekik, vegyék meg rögtön, én majd kifizetem.« És kifizette és fizetett még többet is! A palotasor ma ott áll, mindenki gyönyörködik benne; mindennap félezernél több leányka

Next

/
Thumbnails
Contents