Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
igyekezett az Isten igéjének hirdetésével is a lelki kapcsot egyre szorosabbra fűzni. Ezért örömmel ragadott meg minden alkalmat, hogy eleget tegyen szent Pál apostol ismert utasításának: »Hirdesd az igét, légy rajta alkalmasan és alkalmatlanul, ints, kérj, dorgálj, teljes türelemmel és tudománnyal.« (Tim. II. 2, 4.) E téren való tevékenységét oly fontosnak tartjuk, hogy Mohi Antallal mint egyházi szónokkal egész külön fejezetben akarunk foglalkozni. Isten igéjével gyakorolta a lelki-, jótékonyságával pedig a testi irgalmasságot. Kérelmező hivei közül senki üres kézzel tőle nem távozott. Ezeket a kisebb adakozásokat nem tudta, de nem is akarta számontartani. Sokszor nagyobb összegeket is adott, kölcsönzött vagy jótállást vállalt értük. De bizony csak ritkán térült meg ezekből valamicske! Ezért öregebb korában már óvatosabb volt. Ärra is ügyelt, hogy többet ne adjon, mint amennyije van. Ahhoz nem nyúlt, amit betegség esetére megtakarított, sem ahhoz, amiről már végrendelkezett. Ha készletében egyéb nem volt, inkább adta egyikmásik ruhadarabját vagy drágaságát. Egyszer mikor megint nem volt pénze, irja róla egyik bizalmas káplánja, leakasztotta nyakából aranyláncát és a segítséget kérőnek ajándékozta. Hozzáteszi: »De nincs annak az aranyláncnak annyi szeme, mint ahány tizes, meg százas, néhanapján egy-egy ezres is vándorolt a balkéznek tudta nélkül a jobbkezén át más kezekbe.« 22 ) Más alkalommal főpapi gyűrűjét ajándékozta egyik megszorult rokonának. A világháború első telében ilyenképen vált meg prémes téli bundájától is. Saját jótékonykodása mellett igyekezett a kath. társadalmat is a »Caritas« működésével megismertetni. Ő alapította meg Győrött a Szent Vince-Egyesületet, mely az ő idejében évenként kb. nyolcezer koronát fordított a közjótékonyság céljaira. Éveken keresztül elnöke volt a Szent Erzsébet-Egyesületnek, úgyszintén a Szent László-Társulatnak is. Azonképen ő állott az Oltáregyesület élén is; anyagilag segélyezte, gyűlésein buzdító beszédeket mondott és megengedte, hogy az egyesület az ő lakásán rendezhesse kiállításait. Jótékonyságát hirdetik az ő nagyméretű közadakozásai és alapítványai is, ide ezekről is másutt lesz majd szó. Mikor ilyenformán a hívekkel való lelki közösség már folyamatba jött, az uj plébános az iskola felé irányította figyelmét. Mint esperes mindjárt életbe léptette a tantestületi vagy mint ő elnevezte, a havi tanítószéki üléseket. Ezeken maga elnökölt; megnyitóbeszé-
