Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
úgy találta, hogy neki nincsen lelkipásztori hivatása és állomásáról rögtön el is utazott, hogy valahol világi alkalmazást vállaljon. Meghallja ezt az ő spirituálisa! És ő, akit nehéz volt csak egynapra is otthonából kimozdítani, azonnal útra kelt, fölkereste lelki fiát és vissza is hozta egyházmegyéjébe, hol ^öregségéig példás munkása lett az Ur szőlejének. Ez volt a Mohi Antal vonzó egyéniségének varázsa! IIL Plébános. Az 1883-ban történt kanonoki 'kinevezés Mohi Antal életén nem sokat változtatott! Megmaradt mellette tanárnak, szemináriumi gyóntatónak; mégis azzal a különbséggel, hogy ezentúl papi működésének javarésze a gyóntatószékre esett; ő 'lévén most már az Orsolyiták rendes gyóntatója, a karmeliták rendes kisegítője és a székesegyházban is a mindenkori buzgó lelkiatya. A külvilág így még most sem igen ismerhette meg a benne lappangó gyakorlati erőket.. Ezért sokan mindezideig inkább a szerzetes, mint a világi pap példaképét látták benne. 1886. I. 22-én meghalt Winterl Antal, az egyesegyedül csak hiveiért élő györbelvárosi plébános, a betegek, a szegények, az árvák jóságos atyja. Ki lépjen az ő örökébe? Ki lesz képes és hajlandó az elárvult nyájat Winterl szellemében gondozni és kormányozni? A városatyák egész meglepetésszerűen Mohi Antalra gondoltak s március 1-én meg is választották plébánosuknak. 20 ) Másnap megvolt az egyházi beiktatás is. 21 ) Ez a választás aztán 'már fordulópont lett Mohi Antal éleiében! Az elméletek mestere örömmel lépett ki a gyakorlati élet terére, hogy itt is nemsokára mesternek bizonyuljon. A gondviselés úgy látszik azt akarta, hogy: a »Lelkipasztorkodas« művészetét necsak a főiskolán, hanem az élet iskolájában is tanítsa. Jó kedvvel és igazán önzetlenül vállalta megtisztelő hivatalát, melynek úgyszólván csakis »onus« volt a »fructus«-a; mert csekély tiszteletdíja alig futotta a káplánok eltartására s emellett 1890-ig ő fizette még theologiai tanár helyettesét is. Az uj plébános mindenekelőtt híveinek lelkiatyja akart lenni. A győnószékben mindenkor megtalálhatták. A províziókat, a betegek lelki gondozását pedig a szó szoros értelmében elhalászta káplánjai elől; még ha étkezésnél voltak is együtt, nem a káplánokat küldötte, henem maga kelt föl s ment azonnal a betegekhez. Azonképen
