Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

Mikor a napnak is megvannak; a maga foltjai, távolról sem vonjuk kétségbe, hogy Mohi Antalnak a szemináriumi elöljárónak és tbeologiai tanárnak is voltak némely fogyatkozásai. Fegyelmiekben, ha nem lélekbenjáró dolgokról volt szó, kispapjainak sokat elnézett. Mint tanár is sokszor szemet hunyt, még akkor is, mikor tudta, hogy ezzel némelyek visszaélnek. Sziv az ésszel, jóság az igazsággal néha nála is ellentétbe kerültek; ám némi tusakodás, némi habozás után rendesen a sziv, a jóság került ki győzelmesen ebből a lelki tusából. Ez a habozás talán nem is annyira gyöngeség, mint inkább azon gyönyörű elvnek megtestesülése volt, melyet az intézetből távozó növendékeinek ily szavakkal szokott lelkére kötni: Tisztelendő Urak! Hiba a túlságos elnézés, hiba a túlságos szigorúság is. De ha már egyszer hibázunk, inkább hibázzunk elnézéssel, mint szigorúsággal, mert enyhébb leszen a mi felelősségünk az elnézésért, mint a szigorus ágért. Tanári működése idején a gyakorlati hitelemzés volt az ő leggyöngébb oldala. Ez azonban abban az időben nem is annyira a tanárnak, mint inkább a rendszernek volt hibája. A hetvenes évek eleitői a tanítóképző igazgatói ugyan a hittani főiskolán is tartottak már módszertani előadásokat, de ez a hittanításra nem terjedt ki. A hittani módszertani könyvek és velük az iskolai gyakorlati hitoktatás ideje csak későbben érkezett el. Igy magyarázható, hogy Mohi Antal is csak igen ritkán vitte főiskolai tanítványait az elemi osztályokba s akkor is inkább ker. tanítás megtartásához szolgáltatott tanulságos példát. Mindezen fogyatkozásoknak mondott árnyalatok azonban elenyésző apróságok azon minden kétségen kivül álló tény mellett, hogy Mohi Antal mint előljáró és tanár a reábízott levitákat, az ő papi példájának hatalmával és erejével mint óriás vezette az erények és tudás magaslataira. Amennyire emberi gyarlóság engedte, híven teljesítette szent Pál apostol ezen meghagyását: »Mindenre nézve légy magad jócselekedetek példája, a tanításban, feddhetlenség- és méltóságban.« Ez volt ama programm, melyet Mohi Antal mint spirituális, tanár és rektor mindenkor szemei előtt tartott és valóra váltani igyekezett. Ez ama hármas kötelék, mely szétszakíthatlanul fűzte kispapjainak lelkét áz ő vonzó egyéniségéhez. Ezt minden ékesszólásnál ragyogóbban bizonyítja a következő megható eset is. Egyik kedves lelki fia, mindjárt a fölszentelés után, — miért, miért sem, talán az illető sem tudta, — hirtelen