Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

hosszú rabságából, kívánatos, hogy: a sok csapás következtében teljesen elszegényedett nemesi családok sarjai egyházi nevelésben és jó oktatásban részesülve készülhessenek a haza szolgálatára; mivel pedig személyesen is meggyőződött arról, hogy a jezsuiták a vallásos nevelés és tanítás terén egyformán kiváló eredménnyel műkődnek, ezen rend vezetőségének rendelkezésére bocsájtja, —• szintén a királytól nyert rendelkezési jog alapján, a 30 ezer forintot érő mosonmegyei Nyulas birtokot, hogy ennek jövedelmeiből az egyetem mellé, világi nemes és polgári ifjak részére, nevelőintézetet létesítsen. Az alapító főpap az intézet részére egybeállított szervezetvázlatban különös gondjaiba veszi azon ifjakat, kiket szüleik a katholikus hitre való áttérés miatt hazulról elűznek; felnőve az ifjak szabadon választhatnak hajlamaiknak megfelelő bármilyen pályát; az intézetben szerzett javak meghálálására csak azt kívánja tőlük, hogy soha se támadják az egyházat és ennek elöljáróit. Az alapítással 13 ifjú nevelését tette lehetővé. A rend tagjai rövid idő múlva megtelepedtek a várban, — a mai vízivárosi kapu mellett, —: a hadtestparancsnokság épületének helyén, ahol a Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát is építettek. Ezt a hármas alapítványt Széchenyi utóbb annyiban módosította, .hogy; a kijelölt birtokok helyett azoknak árát adta oda az alapítványi célokra. Ugyanezen naphoz, 1687. márc. 19-ikéhez fűződik Széchenyi páratlan bőkezűségének még két emléke. A ferencrendieknek 20 ezer forintot ajándékoz esztergomi rendházuk helyreállítására; ugyanannyit a kapucinusoknak is, hogy budai rendházukat megújíthassák. Magyarország egyik nagyon tekintélyes folyóirata joggal nevezi fővárosunkat hálátlannak, amiért Széchenyi Györgyöt, ki nemcsak egyházának, hanem hazájának s annak fővárosának páratlan szolgálatokat teljesített, mindeddig nem érdemesítette arra, hogy tiszteletére szobrot emeljen, vagy róla utcát nevezzen el. (Kultúra, 1932.)