Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

IV. A primási székben. (1685—1695.) Szelepcsényi morvaországi birtokán 1685-ben elhalálozott. — Mindenki tudta; csak Széchenyi vagy Kollonich lehet utódja. Érdemeiket, rátermettségüket elismerte mindenki, még az ellenség is; de mindegyiknek volt egy, de csak egyetlen nagy hibája is. Széchenyi az üresedés idején már 93 éves pátriárka volt. Kollonichot pedig a közvélemény általánosan magyarellenes politikusnak tartotta. ^ Azonban Széchenyi dacára magas korának szellemi frisseségét még mindig megőrizte s az uralkodó háznak is midenkoron hűséges támogatója volt. Ezért nem mellőzhették; ő lett a primás, Kollonich pedig a győri püspökséggel együtt megkapta a biborosi méltóságot s valószínűleg Ígéretet a primási székre. R döntéssel úgylátszik mind a ketten meg voltak elégedve. Széchenyi azt irja a győri káptalannak: Jó successorom van. Jó fráter! Mint papot tényleg mindig nagyra becsülte; az 1681-iki nádorválasztó országgyűlés óta pedig a politikai feszültség is nagyban enyhült köztük. Beiktatási ünnepségek sem Nagyszombatban, sem Pozsonyban nem voltak; Széchenyi a legegyszerűbben, helyettes utján, foglalja el az érseki széket; csak ezután költözködik Pozsonyba s itt lakik állandóan. Esztergomba is csak egyszer-kétszer látogatott el, de ekkor is emlékezetes dolgot művelt, elrendelte a hires Bakoczkápolna restaurálását, melyet azután Rudnay primás áthelyezett a mai bazilikába. Primási tevékenysége méltó folytatása volt a győrinek. Äz eretnekség ellen talán még az előbbinél is keményebben harcolt, mert az 1681-iki soproni országgyűlés a földesúri jogokat még világosabban kidomborította. Egy kis Ízelítő álljon ebből is itten. 1685-ben Bécsbe készül amiatt, hogy az óturaiak, miavaiak stb. ügyét elintézze. Már nem lehet tovább tűrni makacsságukat — irja csejtei jószágigazgatójának, — most is a prédikátorokra hallgatnak. 1688-ban ünnepélyesen tiltakozik az ellen, hogy a gyöngyösiek a budai várparancsnok engedélyére hivatkozva, a protestánsoknak adják a szent Orbán-templomot. Majd 1689. december 15-én meghagyja a városnak, kiközösítés terhe alatt távolítsa el a protestáns lelkészeket. R szigorú fellépésre az adott okot, hogy az