Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

Az árvaházban lévő iskola derekasan megálljai a helyét. Ä tanulók száma meghaladja a kétszázat. Kisebb birtokosok a vidékről, s à magyar nyelv miatt jómódú németek Mosonból és más vidékekről szívesen engedik ide gyermekeiket. Ennyire gyarapodott a kis csemete 15 év alatt. Fönnállása biztosítva van és jó kezek viszik a kormányát. E rövid följegyzésekből látjuk Winterl működését, látjuk jellemét. Tisztelettel csüggtek rajta hivei; kiváló férfiak megtisztelték őt barátságukkal, ő Eminentiája, hazánk prímása, midőn Winterl halálának hirét vette, sietett kifejezést adni részvétiratában azon nagyrabecsülésnek, melyet iránta szivében táplált. Győrnek főispánjai, méltóságos Balogh és Szabó urak, a pannonhalmi főapát Kruesz Chrysostom ő excellentiája, a 'dömölki apát Jahn Mainrád, a tatai Eszterházy gróf, Intay Vazul, O. S. B., Juriga Albert O. Carm. és sokan mások Winterl tisztelői és bar át j ai közé tartoztak. Mutatta ezeket temetése. Rövid néhány napi betegség vetett véget életének 1886 január 22. Utolsó szava volt: Deo gratias. Méltó zárszó oly ajakról, mely annyit szólt Isten dicsőítésére és a felebarátok javára. Miután a holttestet ő Excellentiája, dr Zalka János megyéspüspök ur beszentelte, megindult a gyászmenet. Ilyent Győr még nem látott; a koporsó még a Káptalandombon volt, mikor a kérészt a temetőt már elérte; annyi könny Győrött halott fölött még nem folyt, mint ekkor és a temetőben a sokaság hangosan is felzokogott ! A város hivei önkéntes adakozásból maguk állítanak felejthetetlen plébánosuknak síremléket.

1

) Winterl alacsony termetű, egészséges, kitartó, edzett testtel birt; csak az utolsó években szenvedett gyakran mellhurutban. Fölöttébb röviden látó, az éjjeli munkától irritált szemeitől (egyik szemén alig látott) gömbölyded fejét kissé előre hajtottan viselte. Arcszíne üde piros vala; hatvan éves koráig alig lehetett rajta észre venni az éveket, oly fürge kis ember volt. Hogy időt nyerjen, az utcán mindig gyorsan és a legrövidebb irányban haladt. Sanguineus véralkatát keresztény önuralommal féken tartotta; volt ugyan néha vihar, ha gazságot vagy rendetlenséget tapasztalván a fék kissé lecsúszott a kezéből; azonban mindig hamar fölkapta azt; ő nem tudott soká neheztelni. A keresztény erény nem áll a szenvedély hiányában, hanem a fölöttük való uralomban. »Militia est vita hominis super terram. »Küzdelem az ember élete a földön.« (Job. 7, 1.) A legvitézebb harcos is kaphat sebet!