Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

minden módon iparkodjék híveire érvényesíteni befolyását. Sok éven át elnöke volt a kath. legényegyletnek; az oltáregylet, szent Erzsébet-egylet és a Szent László-Társulat pedig addig bírták őt mint elnöküket, amig plébános volt, haláláig. A Szent László-Társulat tagjait havonkint összegyűjtötte a nagyszeminárium éttermében s e gyűléseket úgy iparkodott érdekesekké tenni, hogy egyes tagokat fölolvasások tartására fölszólított. Hogy a Szent LászlóTársulat győri fióktársulata adományaival mindeddig az elsők közt ragyogott, abban nem kis érdeme van Winterlnek. E társulat Győrött, hol szent László koponyája őriztetik, zászlóval bir s egyházi körmenetek alkalmával testületileg szokott föllépni. A szent Erzsébet-egyletről még lesz szó. Az oltáregylet gyűlésein oda irányult figyelme, hogy a tagok buzgón megtartsák imaóráikat; szegény templomok pedig benne mindig pártfogóra találtak, sőt mikor az egyleti pénztár nem tudott a folyamodóknak eleget tenni, a jó elnök ismét csak belenyúlt a maga tárcájába, s hol casulát, hol kelyhet vagy ciboriumot stb. vásárolt a kérelmező templom számára. Kivált az ő érdeme az is, hogy ennek az egyletnek javára a t. Orsolya-rendiek iskoláiban a leányok közreműködtek, természetesen, tanítónőik felügyelete alatt. Az egylet adta az anyagot, a kisebb leányok horgoltak csipkét, a nagyobbak hímeztek casulák-, pluvialék-, stóláknak való dolgokat. Hasonló irányban dolgoztak a majorokbeli árvaház növendékei is. Volt azután öröme Winterlnek, midőn e leánykák számára évenkint ő excja a megyéspüspök ur által fölajánlott »pengő« jutalmakat kioszthatta! Pénzbeli adományán kivül az egylet tőle évenkint értékesebb ajándékot is kapott. Az évenkint rendezett kiállítást mindannyiszor megelőző szentmisével nyitotta meg, és a kiállítás számára saját házában adott alkalmas helyiséget s a pörsölybe ő tette az első adományt arany alakjában. Különben is a két testvéregylet (az Erzsébet- és oltáregylet) mindenkor az ő házánál tartotta a gyűléseket. — Győr határán kivül is ismerték Winterl zelusát az Ur háza ékessége iránt, s ezt pl. a hírneves Dingraf, lébenyi plébános, jól kizsákmányolta, kivált azon cimnél fogva, hogy Winterl az ő (hajdan apátsági) templomáról viselé az apátur címét. A győrszigeti templom főoltárát is a legutolsó időben ő restauráltatta. Említettük, hogy Winterl mindenkor magasabb célt követett. E cél pedig volt: a salus animarum, a leikék üdvössége. Azért iparkodott ő, hogy mindenkinek mindene legyen, hogy mindeneket megmentsen. A betegekre nagy gondja volt, s ha hivták, agg kora-