Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

»Szegenyek mindig lesznek veletek !« Hogy Winterl Jézus szive szerinti pap volt, abból is lehetett látni, hogy a szegénység mindig körülvette őt és házát. Komoly ledkét mindenik kapott, aki tőle kért; de dorgálásnak, ha szükséges volt, és munkára való utalásnak jó adomány volt a vége. Ebédkor egész csapat állott készen kosárral, kik hazahordták az ebédet vagy másoknak vitték; klastrom-kapuhoz volt hasonló az ő házának küszöbe; debiles, et caeci, et claudi, et senes, gyöngék, vakok, bénák, aggok, ilyenek voltak naponkint kedves vendégei. Mikor holttestét kivitték a temetőbe, a zokogás közül e szavakat lehetett gyakran hallani: »Meghalt a mi atyánk!« A szegények fájdalma tört ki. A szegények iránti szeretetéből viselte a boldogult 22 éven iát a győri szent Erzsébet-egyletnek is gondját. Akinek alkalma volt őt ez egyletnek havi gyűlésein látni és hallani, az érthette igazán, minő szive volt e papnak. Bámulatos volt türelme, mikor néha az egyleti hölgyek közt eltérő nézeteket kellett megegyeztetnie; nem volt elég neki, csak a gyűléseken látni maga körül az egyleti hölgyeket; a befolyásosabbakat lakásukon is fölkereste; ott is buzdított, intett, csitított, iparkodott, arra hatni, hogy uj működő tagokat nyerjen, hogy azután a szegényeket szorgalmasan látogassák, rájuk erkölcsi jó hatást gyakoroljanak, az árvákat gondozzák, jó helyre segítsék, karácsonykor ajándékkal meglepjék stb. És ami a fő, mindig tele marokkal járult az egylet költségeihez, miáltal minden szónál hangosabban szólt. Alamizsnáiban nem tekintett a szegénynek vallására. Egy alkalommal szigeti öreg zsidó köszönt be hozzá, dideregve, hogy hát nem tud mivel fűteni. Délután már fél öl hasábfa volt a zsidó lakásán. A bőkezűség nála erény volt, nem természeti hajlamból származott vak szokás. Mert hát különben krajcárt hiába ki nem adott soha és szigorúan számot kért cselédjeitől minden után, amit vásároltak. Saját személyére meg éppen nem költött. Agg koráig különbséget nem tudott téli és nyári csizma, téli és nyári nadrág között. Reverendája sokszor nagyon megviselt, kalapja klasszikus is volt. Keztyü neki nem kellett. Bútora lehetőleg egyszerű vala; csak könyveire költött, s kivált korszerű, praktikus vállalatok mindig számíthattak Winterl pártfogására. Itt is magasabb cél lebegett előtte. S ha valami jóra akadt, nem győzte ajánlani. Innen lehet érteni, hogy addig költött, mig volt miből : de adóssággal nem terhelte meg magát. Máséból költeni véteknek tartotta volna, jól tudván,