Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

sége által. Bőkezűsége a szegények iránt utódjainak idejében jött napvilágra. Ha jöttek szegények és valamit kaptak, minduntalan hallatták: »Vinteli« — úgy hivta őt a magyar — ennyit adott! Mikor Tatától megvált, ellenséget nem hagyott ottan. Mint tatakerületi esperes kivált a tanügy emelésén fáradozott. Hogy a tanítókat megnyerje, szivesen látta őket asztalánál; semmi alkalmat nem mulasztott el, hogy őket haladásra serkentse. Ha féltek is tőle, mikor examenre jött, mert szigorú elnök volt, mégis szerették őt, mert tudták, hogy elismerő elöljárójuk. Az akkori »Tanodai Lapok« erre nézve nem egy bizonyságot tehetnének. Tatára mindig szivesen gondolt vissza, hiszen férfikora legszebb éveit ott töltötte el. Habár az akkori politikai körülmények némileg megnehezítették a pap működését, mégis a hatóságok azt Winterlnek minden módon elősegíteni igyekeztek. Édessé tették ottani működését az ő kegyurának, Eszterházy grófnak, hozzá való nyilt bizalma és kerületében kivált három plébánosnak a barátsága is, amelyet velők már gyermekkorukban kezdett s haláláig folytatott. Mind a három méltó társa Winterlnek, azért álljon itt a ne vök: az egyik volt Vályi Mihály felsőgallai, a másik Nogáll Károly környei, a harmadik Trichtl József kecskéd: plébános. Vályi a halálban megelőzte Winterlt; Sopronban hunyt el mint árvaházi prefectus. Nogáll ugyanazon a napon lett Winterllel kanonokká, s jelenleg címzetes püspök és vicarius generalis. Trichtl a győri káptalanban most második méltóság. Papi egyéniségéhez legközelebb állott mindvégig ez utóbbi Boldog pap, kinek ilyen barátja van! Ennek szivébe kiontotta minden keservét, vele közölte minden tervét, tőle fogadott nem egy tanácsot. Trichtl volt, mint Winterl tréfásan mondani szokta, az ő »kincstarnoka« ; mert hát tudnivaló, hogy Winterl pénzt nem türt magánál, de adósságot sem csinált; s így sokszor megesett, hogy éppen pénz kellett. — Tatai plébános korában érdemeinek méltatásául nyerte király ő fölségétől az arany érdemkeresztet. Winterl fénykora azonban Győrött kezdődött. 1864-dik december hóban három pap lőn egyszerre győri kanonokká, Winterl, Nogáll és a káptalan jelenlegi nagyprépostja, Mayrhofer József prelátus őméltósága. Ugyanekkor üresedésben lévén a' belvárosi plébánia, melyre a város közönsége mint patrónus a győri székeskáptalan tagjai közül egyet praesentál, Winterl lett a nép örömtüntetése között megválasztva. Ismerték őt még szigeti működéséből s tatai jó hire Győrbe elkísérte. Nem könnyű föladat manap városi plébánosnak lenni. Győrött