Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

a helyi viszonyok még nehezebbé teszik a helyzetet. Miután a székesegyház egyúttal plébániai templom, a plébániai istenitisztelet korán reggel van; fél 7-kior rövid szentbeszéd, 8 órakor énekesmise. A hivek — sok lévén Győrött a templom — más-más templomokhoz szoktak. A plébános hiveihez itt a szószékről nem beszélhet úgy, mint kisebb helyen; reggel jobbára cselédség s a szegényebb sorsú családanyák vannak jelen. Winterl azért, hogy hiveihez férjen, megragadott minden alkalmat, hogy a szószékre léphessen. Ismételten mondott böjti szónoklatot, majd a székestemplomban, majd német nyelven a bencések templomában; még agg korában is önként ajánlkozott arra, hogy a karmelita templomban szónoklati ciklust tartson azon kevés németajkú hivek számára, kik a magyar beszédet nem értik. Buzgósága ugyan nem ritkán arra vitte, hogy beszédje hosszúvá vált. Nem egy májusban prédikált egymásután 32 napon és naponként háromnegyed, sőt egész órahosszat! Akiknek fogalma volt Winterl nagymérvű elfoglaltságáról, könnyen megbocsátották neki, ha szentbeszédein észre lehetett venni, hogy nem voltak mindig elegendően kidolgozva. Napi programmja ez volt. 6 óra tájban fölkelés, reggeli ima, matutinum, mikor a kórusban nem mondhatta; 8 óra tájban misézett és rendesen a szent István vértanú oltáránál, mert szent István Győr város patrónusa. Miséje rendesen félóráig, de kissé tovább is eltartott. Hálaima után haza »futott« (időkímélés kedvéért mindig igen gyorsan járt) reggelire, s ha ekkor le nem tartóztatták hivatalos teendői. 9-kor pontosan megjelent a káptalani misén. Ennek végeztével 10 óra tájban, ha ülés nem volt, otthon dolgozott rövid ideig, azután sietett ki a városba majd beteghez, majd szegényhez, majd valakit ezer ügyeiből kifolyólag fölkeresve, vagy ha névnap esett a papság vagy ismerősei, vagy az előkelőbbek körében, gratulálni. Senkiről Winterl meg nem feledkezett, nem ritkán cselédeket is meglepett nevök napján kis ajándékkal és buzdító szóval; szives szavainak gyakran ajándékkal adott hangsúlyt. Fél 1-kor szokott hazamenni ebédre. Két káplánján kivül rendesen volt vendég is; compulit intrare! Kényszerűé a vendégeket, hogy jöjjenek. Igen kedvelte asztal fölött a vig társalgást. A »vitéz kapitány uram« (egy volt »lipesei« huszár, ki minden ünnep- és vasárnapon törzsvendég voit sok éven át),, a »hidi prépost « és mások, számtalan tréfára szolgáltattak alkalmat. Ha vendég nem volt, a lapokat nézegette s a napi eseményeket beszélte meg káplánjaival. Hivei tudták, hogy Winterlt nehezen lehet otthon találni, s ez okból az ebéd