Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

Ä gymnasiumi és bölcsészeti tanfolyamot Győrött végezte a jeles sz. Benedek-rendiek vezetése alatt, oly kitűnő sikerrel, hogy a győri püspök őt, miután kispapnak fölvette, a Pázmány-intézetbe küldé, hogy a bécsi egyetemnél végezhesse tbeologiai tanulmányait. Ez 1836-ban történt. Az egyetemi tanárok közül legnagyobb hatással volt rá a későbbi st. pölteni püspök, Feigerle; ettől vette Winterl azt a kegyeletteljes buzgalmat, mellyel az oltárnál szokott megjelenni. A szentmise imáit nem egyszerűen, monoton hangon morzsolta le, hanem mint a gyermek édesanyjához, úgy szólt nyomatékos hangsúlyozással Istenéhez. A volt pázmániták tapasztalhattak ilyest Schwetz, Kutsckernél. Feigerle öntötte szivébe a lelkek iránti nagy szeretetét. Feigerléről mindig a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg. Mint ujmisés a szemináriumba került tanulmányi fölügyelőnek. Azonban buzgóságának nem volt elég a szeminárium, hanem karöltve az áldott emlékű, akkor Győrött működő szent Benedek-rendi áldozárok'kal, t. i. Intay Vazul, Maár Bonifác, Jahn Mainrad, Job Tóbiással, a későbbi karmelitával, - - ahol csak lehetett, a győri nép vallásos képzésén fáradozott. E férfiak honosították meg hazánkban a most számos fiókegylettel biró »élő-rózsafüzér« társulatát, amely XVI. Gergely pápa engedelmével Győrött anya-társulattá alakulván, hasonló jogokat és kiváltságokat nyert, mint a lyoni. Hogy a nép kezébe alkalmas imakönyvet is adhassanak, szerkesztették a most már 8 kiadást ért lelki Rózsafüzért magyar és német nyelven. Kevés imakönyv van, mely hozzá fogható volna. 1847-ben győrszigeti plébános lőn. A »nemo propheta in patria« »Senki sem prófáta a hazájában« Winterl-en nem teljesült. Győrsziget csakihid és a Rábcza

: folyó ,által van Győrtől elválasztva; a szigetiek tulajdonképen győriek, s így már ismerték plébánosukat. Rövid négy esztendőt töltött köztük s ez idő elég volt arra, hogy a szigetiek Winterlt többé el nem felejthették. Mikor 1864-ben visszajött Győrbe, minden ügyben-bajban csak hozzá mentek, mintha megint plébánosuk volna. Legtöbb érdemet szerzett magának az 1850-ki nagy árviz idején, amikor is a szegényebbek érdekében igazán hősies módon föláldozta magát. 1851. januárjában megkapta a Tata-városi plébániát. Német hangzású neve miatt germanizátornak tartottak őt és kivált a tatai kálvinisták eleinte sok bajt okoztak neki. Egy alkalommal ablakon át feje felé hajított nagy kővel majd agyondobták. Azonban Winterl hamar lefegyverezte őket szelídsége, buzgósága, áldozatkész-