Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

föl egy emeletre Páliban a pápóczi prépost nyaralóját. Ő javította és tette díszesebbé valamennyi kegyúri községében — tehát nemcsak Écsen, — hanem Pápóczon, Páliban és Pázmándon is, a templomokat és iskolaépületeket. A ;

győri orsolyiták is máig hirdetik az ő rendkívüli jótékonyságát. A rendház történetében azt olvassuk róla: A zárdaigazgatök közül élénk emlékezetben van még most is Dresmitzer József kanonok, aki 1826-ban a zárda 100 éves jubileumakor volt a szentház igazgatója és jótevője. Ezen ünnepség alkalmával ő tartotta a szentbeszédet és gondoskodott ennek kinyomatásáról is.

8

) A legnagyobb jótéteményt mégis akikor gyakorolta a szegény apácákkal, midőn 1852-ben nem sokkal halála előtt, az immár szűknek bizonyult elemi iskolát emelettel látta el s kellőképen föl is szerelte. Ugylátszik holtáig megmaradt az ő házi igazgatójuknak. Az orsolyiták az ő arcképét kegyelettel őrzik társalgó termükben. igy azután nem csodálkozhatunk azon, hogy Dresmitzer 30 éves kanonoksága alatt hármas jövedelméből sem gyűjtött vagyont. Az az 50—60 ezer forint, ami halála után fönnmaradt, jóformán csak az utolsó néhány év jövedelme volt s ennek is körülbelül 'negyedrészét az ő kegyúri templomai örökölték. Önmagára költötte a legkevesebbet. Bizonyítja ezt a nagyhírű pázmándi poétának, Horváth Endrének azon rosszmájú megjegyzése, hogy Dresmitzer József kanonoknak végrendeletileg 5 forintot szándékozik hagyományozni, — uj kalapvásárlásra, mert a régi már oly kopott, hogy azt tovább már nem nézhette. Ez a kalap história, ha igaz is, senkit meg ne tévesszen.

7

) Dresmitzer aki 20 évig élt főúri bőrökben, az állásának megfelelő dekórumot igen is figyelembe vette s kerülte a zsugoriságnak még látszatát is. Fogatot, komornyikot tartott, úgymint a püspökök, utazott fürdőre, szenthelyekre. Még arany miséje után is zarándokolt Máriazellbe mindig saját fogatán, komornyikja és egyik-másik rokona kiséretében. Rendesen Sopronmegyén keresztül utazott; ilyenkor az első éjet Pápóczon, saját birtokán töltötték; a másodikat Wimpassing (régiesen Himpéc) határszéli faluban, hol testvérbátyja volt a plébános; a harmadikat Lilienfelden, melynek apátjával volt jó ismeretségben; a negyedik napon értek Máriazellbe. Máskor — úgymint a győriek, — Mosonmegyének vette útját s mert Győrből korán indult, Mosonban mondotta a szentmisét. Azokban a háborumentes esztendőkben a jobb körökben a nagy ebédek igen divatosak voltak; Dresmitzer házában annál inkább,