Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

Pápóczi prépost. 215 mert főigazgatói hivatalánál fogva az előkelő külvilággal gyakorta érintkezett. Ha Győrött volt, farsang idején úgyszólván naponta voltak vendégei, a rokonokkal együtt, 10—12 is. Ha véletlen 13-ik is akadt, akkor Schlegel komornyiknak addig kellett a szomszédságban szaladgálni, mig valahol 14-iket is foghatott. Mosolygunk ezen, pedig hát még ma is akadnak, ha még oly műveltek is, akik félnek a tizenhármas számtól. Akkori kanonokszokás szerint a theologusokat is többször meghívta ebédre vagy ozsonnára, ha az ebéd vagy ozsonna elmaradt, mindig pénzbeli adománnyal pótolta. Aztán az egész tanév folyamán ott volt házában a 12 szegény deák, kiknek számára uj palotájában külön ebédlőt készíttetett. A pápóczi uradalomból, legtöbbször a közeli Écsről, naponként beérkezett egy-egy élelmiszerekkel jól megrakott kocsi, hogy a prépost vendégei semmiben hiányt ne szenvedjenek. Azonban a böjti napokat, különösen a nagyböjtöt szigorúan betartották ; ilyenkor a kicsirázott búzából készült szalados volt Dresmitzer legkedvesebb étele, melyet naponként frissen hoztak be az écsi gazdaságból. A böjti fölmentés akkoron fehér holló számba ment; talán ez is egyik oka volt annak, hogy ez utolsó farsangi napokban mindenki igyekezett magát mintegy előre kárpótolni. A tanintézetek ráadásul bohókás előadásokat is rendeztek. Dresmitzer evangéliumi vendégszeretete, kegyúri alkotásai s élte fogytáig gyakorolt jótékonysága egyaránt azt hirdetik, hogyi a pápóczi prépostság javadalma Dresmitzer személyében, nagyon is jó kezekbe került. Az összes pápóczi prépostok alkotásai közül az övéi maradtak fönn legtovább. V. Az aranymisés főpap. 27. „Ast laboré, viribusque fractus, qua infirmus lecto adfigitur. (1841.) 28. Gravius valens extemplo bivios consulit Podalirios. (1841.) 29. Unnaque insignes ac salutares perinclitaturus aquas Budám petiit. (1841.) 30. Interea sacer virginum coetus pueri et tenellae scholares Superos constantes supplicant precibus. (1841.) 31. Sic de morte victor surrexit, e cineribus Phoenix. (1841.)