Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VII. Gergely Imre

jelölné, ötödfélévi szünet következett. Gergelyinek eddigi s még inkább későbbi működése egy csöppöt sem engednek abban kételkedni, hogy iez a hosszú »pauza« betegség által kikényszerített pihenő volt. Olyan lángbuzgó lelkipásztorról, mint amilyen Gergelyi volt, mást föltételezni nem lehet. 1773-ban elnyerte a tatai Esterházyak kegyurasága alá tartozó császári plébániát s ezt ugyanazon év október 7-én át is vette. II. A császári plébánia. Császár komárommegyei község kétségkívül az ősi plébániákhoz tartozott, de a tíöröik világ elsöpörje a föld színéről. Népét a török kiölte, vagy rabszíjra fűzte, a kevésszámú megmaradtak pedig menekültek, amerre tudtak. Emlékül csak a kath. templom romjai maradtak meg a község helyén. Ez volt a török alatt az összes (dunajobbparti) komarommegyei plébániák sorsa. Ez az országrész Győrig érő pusztasággá változott. Ennek a pusztaságnak képe a zsitvatoroki béke után (1606.) kezdett megváltozni. A komáromi és tatai ujhitü német várkapitányok németnyelvű szintén ujhitü katonákkal rakták meg váraikat; a tatai földesurak pedig 1612. körül a Tisza vidékéről kálvinista magyarokat költöztettek fiel s ezekkel népesítették be Tata egész vidékét. Ezek aztán a közéjük keveredett néhány szegénysorsu katholikust inkább csak tűrték, iám kath. lelkészt már nem bocsátottak közelükbe. De fordult a kocka! A tatai uradalom 1727-ben az előkelő, hatalmas, lángbuzgó és nagyképzettségü Esterházyak kezére került. jEzek mindenünnen szerzetes papokat: jezsuitákat, ferencieket, kapucinusokat hivtak az uradalomba s megpróbálták, visszahozhatják-e az eretnekeket az ősi kath. hitre. De bizony nem valami sokra mentek. Egyidejűleg (1733—1751.) a nagy uradalom megritkult lakosait tömeges németországi kath. telepesekkel pótolták. Ennek megtörténtével az újhitűek hangoztatta jogi elv alapján: akié a föld, azé a vallás is, a kálvinistáktól visszavették d, régi kath. templomokat, plébánia- és iskolaépületeket s átadták a számban immár fölszaporodott katholikusoknak. Igy történt ez Császáron is. 1724-ben érkezik oda az első plébános. Szegényes magánházban lakik, kenyéren és vizén él. De jön az uj éra! 1747-ben itt is visszaveszik a kálvinistáktól a régi kath. templomot s íátadják a katholikusoknak. A templom azonban