Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VI. Gróf Zichy Ferenc
esztendőkről való elmélkedésben szabott órákat térden állva töltött^ ha megszólalna, azt vallaná, kétségtelenül elhitetné, hogy gróf Zichg Ferenc maga halálát ébren várta, készen fogadta. Ez a két ájtatosság: a lelki gyakorlatok és a napi elmélkedés tartotta lelkében ébren a fölszenteléssel vett eredeti papi jó szellemet. Kétségkivül voltak a püspöknek jeles munkatársai is, akik apostoli munkálkodását megkönnyítették. Ezek közé sorolható maga a királynő, Mária Terézia. A számos alkalommal megnyilvánuló királyi kegy, nagy kitüntetések, becses ajándékok, kiváló megbízatások, ismételt győri látogatásai ,stb ; . stb. nagy tekintélyt szereztek püspökünknek, nyomatékot az ő szavának s minden intézkedésének). Ezenfelül egyenesen a hitbuzgó uralkodónőtől indult ki több olyan intézkedés js, mely az egyházmegye lelki megújulását jelentékenyen befolyásolta. így, mint már előadtuk, Mária Terézia kívánságára indult meg a 13 órai szentségimádás, ő kezdeményezte és ápolgatta a Ker. Tanítás Testvérületet stb. Itt önként merül föl az a kényes kérdés: vájjon a Bécshez, az uralkodóházhoz való szoros viszony és az elnémetesedett mágnásvilág példája, nem járt-e püspökünk és az egyházmegye magyarságának kárával? Zichy püspök minden intézkedése, számos püspöki irata, fönnen hirdetik, hogy egyházmegyéjének kormányzatában nemzetiségi kérdést nem ismert. Őt e tekintetben is egyesegyedül a lelkek üdve irányította és igen gyakran hivatkozott a népek apostolának ismeretes szavaira: Nincs különbség zsidó és görög között; mert ugyanazon egy urok van mindnyájoknak. (Róm. 10, 12.) így például mikor Kőszegen megalakult a magyar hivek Szentháromság Testvérülete és a bémetek azt nem akarták befogadni, a püspök így ir Csődi Pál szombathelyi kanonoknak: »Amivelhogy az összes egyházmegyebeliek közös atyja vagyok és Isten előtt is egyforma a zsidó meg a görög, egyik nemzetiséget, egyik nyelvet sem vetern meg, hanem igenis mindnyáját Istentől rendelt hivatásuk és nyelvük szerint igyekszem az örök üdvösségre vezényelni, ha mindazonáltal akadnának némelyek, akiket más hév ragad el és megzavarják a lelkek egységét, lelkipásztori kötelességemnek ismerem' az ilyeneket imeginteni.« El is rendeli ugyanekkor a gimnáziumi (jezsuita) rektor megintését, addig is, mig a tartományi főnökkel ezen ügyet majd véglegesen és sikeresen rendezi. Különösen kiemeli azt is, hogy a
