Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

Kezdődik a munka. 85 Ä kishéfláni plébánia időnként, — utoljára 1585-től 1595-ig, — a kismartonihoz tartozott; 1655-ig a várkastély is; megmaradt még a hegyi, »Ascensio-kapolna«. Márki idejében a herceg kívánságára ezt is elszakították az ősi plébániától; ami bizony Márkinak nem igen tetszhetett. Kollonich püspök az ő buzgó plébánosát azzal vigasztalta meg, hogy hozott neki Rómából olyan pápai bullát, mely az 1689-ben szervezett kismartonvárosi Szent Olvasó Társulatot megerősíti, az egész vidékre kiterjeszti és a hivek még nagyobb buzdulására 7 évre szóló, minden szombaton elnyerhető búcsúkkal gazdagította. Mindezt Márki maga jegyezte föl az 1696-iki egyházlátogatási jegyzőkönyvben; hozzátéve azt is, hogy Kollonich biboros őeminenciája szintén nem tartotta méltányosnak a filiáknak az ősi plébániától való elválasztását. Látszik, nehezére esett az, hogy plébánosi működésének terét szűkebb térre szorították, de sokkal tapintatosabb volt, hogysem ezt a herceg nádorispánnal is éreztette volna. Az eddig mondottakból nyilvánvaló, hogy Márki a máriazelli bucsujárásba és a Szent Olvasó Társulatba az egész vidéket belevonta. Saját hivei lelkében a Mária-tiszteletet azonban még fokozottabb mértékben igyekezett ápolni. Elvitte őket évenként Guttensteinba, s icgyszer-kétszer, —• ha nem többször, — a szomszédos Loretóba is. Loretó 1644-ben keletkezett Nádasdy Ferenc országbíró egyik vadászkastélya mellett. A kismartoniak már 1649-től, mikor a pestistől megszabadultak, évről-évre fogadalmi körmenetben keresték föl e szenthelyet. Azonképen Sarlós Boldogasszony ünnepén is tömegesen, aratási és szüreti munkálataikhoz kérve a loretói Szűznek hathatós segítségét. Ezek a hivek búcsújáró napjai voltak! Marki azonban ezeken kívül is számos alkalommal tette meg ezt a kétórás »ultramontan« utat, hogy a kegyelmek bőven csurgó forrásából ujton-ujra meríthessen. Majd szentgyakorlatokat végzett a kolostori magányban, majd szervitákat köszöntött; majd segítséget kért kismartoni ünnepélyes istentiszteletekhez, vagy pedig, s ez volt a leggyakoribb eset, valamely Mária-ünnepen vagy búcsújáró napon, ő végzett ott egyházi ténykedést: prédikált, főpapi misét végzett, vagy körmeneteket tartott; sőt néha többfélét is egyszerre. Ezen loretói ünnepségek között legmeghatóbb volt a hét-