Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

fáj dalmű Szűzanyának szeptemberi ünnepe. Tudott dolog, ez az ájtatosság a szervitáknak legsajátosabb ájtatossága; ennek terjesztése, gyakorlata az ő rendüknek fő-fő hivatása. Ezért Loretóban is nemcsak behozták a Hétfáj dalmű Szűzanya Társulatát, hanem a társulati főünnepet igyekeztek olyan meghatóvá vonzóvá tenni, amennyire csaK tőlük tellett. Lássunk egy ilyen ünnepet nemcsak azért, mert Márki plébánosnak ilyenkor rendesen vezérszerep jutott, hanem mert lefolyását és hatását valósággal korrajz számba menőnek tekinthetjük. Jó esztendőkben 30-nál is többre ment azon processiók száma, melyek, papjaikkal élükön, e 2 napi ünnepségre Loretóban megjelentek. Ilyen alkalmakkor: az áldozók száma fölment 6, 7, 8, sőt egyizben 9 ezerre is. Megelőző [nap késő estig, másnap délután 1—2 óráig folyt a misézés és gyóntatás és áldoztatás, melynél számos vidéki szerzetes is segédkezett; még Bécsből, Sopronból is jöttek gyóntatok. A mép egész éjjel imádkozott és énekelt ilyenkor a templomban, kápolnában, a keresztúti tágas folyosókon és a templomtéren. Az ünnepély fénypontját a szentséges körmenet képezte, melyen égő gyertyákkal kezükben, az összes papság résztvett. Márki idejében a hercegi család és egész udvara eljött az ünnepélyre és kisérte a legméltóságosabb Oltáriszentséget; ez alkalomra a nádorispán még hires (zenekarát is a szerviták rendelkezésére bocsátotta. Fehérbe öltözött hajadonok vitték a fájdalmas Szűzanyának szobrát. A fényes ünnepségnek és a szentbeszédeknek hatása alatt, minden alkalommal több százan iratkoztak a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett társulatba. Márki ezt az ünnepet rendszerint Loretóban töltötte. Fiatalabb éveiben prédikált, utóbb pedig, mikor már magas egyházi méltóságokra emelkedett, a süveges nagymisét végezte és a körmenetet is ő tartotta. Ez a szép ünnepség bizonyára nemcsak a hiveket, hanem a lelkészkedő és szerzetesi papságot is (közelebb hozta egymáshoz és némileg megmagyarázza Márki nagy befolyását mindkét rendbeli papságra. A loretói bucsujárásokkal kapcsolatban még valamit kell megemlítenünk. A téli hónapokban, mikor a háborúk szüneteltek, rendszerint néhány száz német katona volt Kismartonban elszállásolva. Tavasz kinyiltával, mielőtt lezek a harcterekre vonultak volna, Márki plébános összeszedte közülük a katholikusokat, kb. száz embert, s