Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

állott. A pusztító veszedelem tova terjedését csakis FORGÁCH Ferencz váradi püspök erélyes és bölcs intézkedéseivel sikerült megakadályozni. Eme szerencsétlenség után szükségessé vált a város újraépítése és az erődítésnek jó karba helyezése. A város újraépítése egye- A város nesen királyi rendeletre történt, katonai mérnökök jelelték ki az "^j"" Litczák irányát s e körülménynek köszönhető, hogy Győr-Belvárosnak oly egyenes és szabályos utczái vannak, minőket régi városban ritkán találunk. Folytatták az erődítmény építkezéseit is, s jellemző világot vet az ország kasszájának akkori állapotára, hogy nemcsak a pápától és Ausztriától, de magánosoktól is kisebb nagyobb összegeket vett fel a kormány kölcsönben ezen czélra. 1 Győr városának az újraépítés után három főkapuja volt u. m. Az uj föa Rába vagy Bécsikapu, melyen a felirat állott : kapuk. Maximilianus Elect. Rom. Imp. Germ. Hung. Boh. Rex. Archi. Dux. Aust. Dux. Burg. Exstrui. Jos. An. Cristi MDLXVIII. (Miksa választott római császár, Német-Magyar-Csehország királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege építtette Krisztus 1568. évében.) A másik kapu volt a Dunakapu, melyet vizikapunak is neveztek, a Dunára vezetett, a harmadik a Fehérvári vagy Sokorói kapu, mely a nemrég lebontott tűztoronynál volt. A Bécsi- és Fehérvárikapunál felvonóhíddal történt a közlekedés s a kapuk előtt és a bástyák hosszában rendkívül mély árok volt, mely vízét a Dunából és a Rábából kapta ; Győrt méltán elsőrangú és bevehetetlen erősségnek tartották s bizalommal nézhettek a bekövetkező háborúk elé, mert amit emberi munka tehetett, megtett mindent arra, hogy Győr az ozmán áramlatot feltartóztassa. Ámde a végzet könyvében más volt megírva Győr városáról. Mikor a megpróbáltatás napjai elérkeztek, szomorúan tűnt ki, hogy a legerősebb bástya sem elég jó védő eszköz ott, hol a hazáért való lelkesedés a szívekben nem állít bástyát a védelemre. 1 Eme kölcsünvételekre vonatkozó okmányok a M. N. Múzeum levéltárában vannak Nr. 539. Eme kéziratokból — mivel még közölve nem voltak — felemlítjük a következőket. 1561-ben Erdődy Péter horvát bán „ad continua'.ionem Jauriensis munitionis" kölcsön adott a kincstárnak négyezer forintot. — 1562-ben Dobó István barsi főispán „sub spe futurae restitutionis" 2000 forintot. — 1570-ben Vsaly Pé'er az esztergomi érsekség kormányzója ugyan e czélra 500 forintot kölcsönzött. Hasonlókép kölcsönöket vett fel a kincstár a győri helyőrség fizetésére is. így például 1581-ben két pozsonyi polgár egyenként 150 forintot adtak a győri őrség fizetésére. Hasonló czélra adott 600 forintot ,,

Nicolaus Pistalocius, philosophiae et medicináé doctor" az 1584. évben.