Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
Atársada- Mindama nagy változások egészen átalakították Győr társalom ' dalmi helyzetét s megváltozott annak lakossága is. A régi Győr, mely a mohácsi vészig virágzó földmívelő és kereskedő város volt, teljesen katonai várossá alakult át. A püspöki széküresedés idején BAKICH Pál foglalta el a győri püspökök régi lakását s hiába tiltakozott ÚJLAKI Ferencz győri püspök és hiába tiltakoztak utódai, várparancsnoki lakás lett a püspöki palotából egész 1745-ig és a püspökök rendesen sopronmegyei birtokukra voltak kénytelenek félrevonulni, ha pedig Győrbe jöttek, a jószágkormányzói lakban szállottak meg. A győri fő- Győr város mint végvár külön katonai főkapitányság székaP ság iy ~ ne ty e lett s a főkapitányokat a győri végek kormányzóinak (Gouverneur der Raaberischen Gränitzen) czímmel illették. A győri főkapitányok a török uralomig a következők voltak : SALM Egon (1561 —1575.), TEUFFER András (1575—1582.), báró GÜNTHER, báró NOGAROLA Ferdinand (1588—1589.), GREGORÓCZY Vincze (1590—1592.), gróf HARDECK Ferdinánd (1592—1594.). Mint a névsorból látható, csakis egy magyar volt ezek közt ; nem is kapta meg e hivatalt magyar később sem. 9. Győr a török uralom alatt. Győr erő- Nagy áldozatokat hozott FERDINÁND és utána MIKSA király korditese. m ánya, hogy Győr, a birodalom kulcsa, bevehetetlen erős vár legyen, mely a hódító török hatalmat feltartóztassa. S e nagy áldozatok mind hiábavalók voltak, mert 1594-ben Győr török kézbe került. Győrmegyének déli és keleti része már a XVI. század közepétől kezdve török hódoltság volt s a világhódításra törekvő ozmán áramlat hullámcsapásai már Győr falait verték és végre ezt el is borították. RUDOLF király uralkodása alatt a határszéleken a magyarok és törökök között a kölcsönös apró támadások mindennapiakká váltak. A törökök Az 1593. évben Haszán boszniai pasát ilyen támadás alkalmával Sziszeknél a horvátok jelentékenyebb ütközetben megverték. E vereség híre Konstantinápolyban nagy felindulást idézett elő, a török államtanácsban a háborút kívánó párt túlsúlyban volt. készülődése.
