Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
azután az igazi reakczió is ellappangott és hintette a néptömegek megnyílott szivének barázdáiba a konkolyt. Egyidejűleg a leirt eseményekkel, sötét panaszkodást is olvasunk egykorú nyomtatásban a győri és vidéki viszonyok felől. Ime : Egy idő óta Győr megyében a reactiónak vészes jelei mutatkoznak. A reakczió A székvárosban s a falukon gonosz emissariusok bujtogatják a kedélyeket, J eIeimegtámadva az emberi kebel nyugalmát, aljas eszközükül használva fel, mi az emberben a legnemesebb, a vallásosságot, rémképekkel, czudar koholmányokkal lázítva a külön vallásuakat egymás ellen, hogy aztán a testvérviszály lángjai közül kiálthassák a világnak, miként c nép szabadságra még éretlen, hogy a feldúlt rend, az elárult szabadság árán vásárolhassák tán meg azon hatalmat és befolyást, melly nekik a bukott kormány erkölcstelenítő pártfogása alatt jutott. E lazítások több helyt olly férfiak ajkain szólaltaié meg, kiknek hivatásuk a szeretet és egyetértés hirdetése. A vesék redőit csak isten láthatja, de az eszmélő, a figyelmes ember előtt nem vonulhat el nyom nélkül a pillanat, s lehetetlen, hogy iszonyú meglepetéskint fel ne tűnjék azon öszhangzó működés, azon egybefüggő találkozása a külön tényeknek, mik az irány veszélye mellett a mozgalmak egységére mutatnak. Mi ismerjük az önzés hatalmát, melyet nagygyá az eszközök választásábani határozottság szokott növeszteni, tudjuk, hogy az elsülyedés perczében az önfentartás erőlködése a végletekre is kész, azonban ismerjük az eszme, az idő hatalmát is, tudjuk', hogy a különerők összeütközésekor elébb-utóbb az nyerend-, melly az éggel szövetkezett. Ki a viszáty, a gyűlölet ördögét idézi fel, átkot aratand, ellene a nép haragja fog fordulni és ha elbukott, nevét iszonynyal említendi a késő maradék. A kor, és hazánk ujabb eseményei, a szabadság győzelme a szolgaság bilincsein, temérdek érdeket és személyességet sértett és sepert el ; mert az események hatalma elzúzza az egyest, hogy emelkedjék az egész. Azonban vannak emberek, kik jobban szeretik magukat, mint a hazát, kik pillanati haszonért megalkusznak a szolgasággal is. E mellett hazánk kebelében a külön nemzetiségek pártharcza is dúl, mig itt-ott a régi utáni vágy rabsóhaja is kezd emelkedni, mert ki a börtön fülledt levegőjéhez szokott, annak mellét az isten tiszta lege szorítja. Ezerszeres bűn, hazaárulás lenne tehát most még a vallásviszály szövétnekét is meggyújtani, koczkára tenni mindent az őrült vigasztalásért, melly Sámsonnal megrázatá a királyi palota oszlopait. De ti barátim nem is vagytok Sámsonok, habár vakságra nézve azok is vagytok. A reactiós politikának egyik rajongó eszköze, az ur feltámadásának magas ünnepén árulást követett el a szabadságon az által, hogy a hivők előtt az ipar és kereskedés pangását, a hitel ingadozását, mint a jelen események közvetlen eredményét s az ünnepelt szabadság keserű gyümölcseit mutatá fel. A túlbuzgóság az ellenkező irányban is jelentkezik, nemcsak a negvvennyolezasok körében ; és még keserűbb gyümölcsöket terem.
