Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
A A benczések templomában egy fanatikus egyházi szónoklatot „p/affen- m0 nd el ezekben a napokban egy lelkész (nem benczés). A hitszónoklatra vonatkozólag kárhoztató megjegyzéseket tesz a „Hazánk". Nemsokára egy röpirat jelenik meg („Pfaffenzwicker"), mely gunyoros modorban szól a pápákról, papokról s egyes egyházi intézmények eredetét fejtegeti. DRESMITZER püspöki helytartó hasonlóképen röpiratban válaszol, nem védelmezi az egyház férfiainak gyarlóságait, megtévedéseit, de védi a vallást. Efölött természetesen miitan és suttogva sokat beszélnek a városban s kiki a maga érdeke szerint szítja a hangulatot és igy terjed szélesebb-szélesebb körre a méreg elesett cseppje. A kath. A katholikusok körében nyomtatott aláírási iveket köröztetnek, tutonomia me lyeken a következő kívánat foglaltatik : „Alulírottak a bevett minden vallásra nézve a törvényileg kimondott viszonosság és egyenlőség elve szerint óhajtjuk és követeljük, hogy mi katholikusok a vallás és iskolai alapítványi javadalmakat magunk, egyháziak és világiakból álló bizottmány által kezelhessük, és azokkal szentegyházaink és iskoláink szükségeire rendelkezhessünk. " Az ivek felizgatják a közönséget, a sajtóban heves támadás történik az eljárás ellen, mely a különben is ideges időkben tápot ad az izgalom terjedésének. Ebből ismét nagy vita támad s röpiratok czáfolják egymást. A polgármester az ivekből tiz darabot összeszed és felküldi a ministeriumnak. A gyűlölködések mérgét akarja közömbösíteni erre az a nyilt levél, melyet egy áldozár, BENŐFY SOMA ad ki a „Hazánk" május 16-iki számában : A magyar kath. papsághoz. Szózat A rémülésig aggasztó körülmények közé szoríttatunk, midőn békés átalaa papság- kulásunkat némelly jó urak és papok — jónak látják vallási tekintetből is huz ' akadályoztatni. A vallási háborgások hire is kétségbeejtő, ugyan azért most, midőn a vallás ürügye alatti bujtogatások kezdik föl-föl ütögetni kísértetes fejeiket, most legszorosb kötelességünknek tartjuk: elismerni és kijelenteni, hogy religiónk veszedelemben épen nincsen. A szabadság, eg3 r enlőség és testvériség szavak, isten ujjal irvák hazánk egére ; és mi e szavakat lelkünk lelkéből visszhangoztatjuk ; mert szentül hiszszük, hogy épen e szavak kezeskednek religiónk s polgárságunk mellett, mint tovább szentül hiszszük azt is, hogy épen így biztosan közeledhetünk czélunk szentélyéhez Ami pedig anyagi
