Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
KOZMA IMRE, KOZMA SÁNDOR, PERLAKY DÁNIEL, ifj. VÖRÖS JÁNOS, NAGY ISTVÁN, SZALACSY JÓZSEF, ZICHY OTTÓ, MENDEL ISTVÁN stb. A megye központi választmányába az első alispán elnöklete alatt a következők neveztettek ki : A központi Gr. Zichy Ottó, választ- Purgli Sándor, many. Káloczy LaJQS, Kozma Imre, Lukács Sándor, Gyapay Dénes, Kozma Sándor, Zmeskal Sándor, Keresztessy Ambrus, Boros Sándor, Maíkovich János, Ory István, Zmeskal István, Bodrogi József, Szabadhegyi Móricz, Hunkár János, Szabó Zsigmond, Német Sándor, Hunkár Sándor, Kis Mihály és nyolez községi előljáró. választó- Az 1848. V. t.-czikk alapján ugyancsak ekkor osztották be kerületek. ft me gy^ választókerületekre, cs pedig a tósziget-csilizközi (Óllevcny székhelylyel), a sokoróaljai (Tétli székhelyivel) s a pusztai (Peér székhelylyel) kerületre. A szépen kimondott megyei határozatoknak azonban kevés foganatja lett, mert akiknek a foganatosítás tisztükben állt volna, e kötelezettségüket szándékosan vagy egyszerű hanyagságból, de nem teljesítették. Junius 3-án panaszkodik nyilt levélben GYAPAY DÉNES, hogy kerülete székhelyén Öttevényben megjelenvén „csalatkozással és lelkét átrázó ébredéssel" tapasztalta, hogy a központi választmány határozatai mint el lettek hanyagolva. A községek lelkészei közül többen az összeirási határnapokat sem hirdették ki, a megye pedig tudósítást sem küldött egyes községeknek. Ennekfolytán választók összeírására sem igen jelentkeztek. Túlzások. Az eseményeket ma már nyugodtan szemlélhetjük s tárgyilagos ítélők lehetünk felettük. E helyzetünkben megállapíthatjuk ma már azt is, hogy az a szenvedélyesség és túlzás, mely az egyes jelenségek tárgyalásánál a szabadéivűség szóvivői részéről nyilvánult, mintegy önként megteremtette a konzervativizmus részéről a visszahatást s a hirtelen vádaskodás, nyilvános megbélyegzés e szónoki korában sokan, akik csak természetes kritikát akartak gyakorolni a tények felett, mintegy bele lettek lökve az ellentétes szélsőség árjába. A gyors haladás maga teremtette meg magának az elkeserített ellenségeket, akiknek különben tisztes csoportja árnyékában
