Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
tábor eddig fátyol alatt működő reakczionáriusai is s a népgyűlést a vad szenvedélyek előre elrendezett kitörése mocskolja meg ; a nép egy része botokkal jelenik meg s Lukácsot akarja terrorizálni. A katholikus nép jámborabb tömegeiben azt a gonosz hiresz- Botrányt telest hintik el, hogy veszedelemben van a vallása, Kossuth és rendeznek hivei : Lukács, Kálóczy (jóllehet szintén katholikusok) elnyomják a kath. vallást a luteranus előnyére. A védekező Mendelről is későbbiekben derül ki, hogy menynyire igazuk volt azoknak, kik őt és híveit a szabad eszmék ellenségének tekintették. Az ápril 23-iki népgyűlésről szólva a következőket írja a „Hazánk" : Megyénk és városunknak jelen helyzete, valóban komoly aggodalmakat A költhet minden békeszerető jó honfi kebelében. „HazánkIparkodni fogunk röviden és szárazon elsorolni a tényeket, mik legköze- lamsalebbi napokban előttünk felmerülének ; nehogy a méltó elkeseredettség, melly keblünket, azoknak felemlítésénél áthatja, szenvedést, s így tán egyoldalúságot kölcsönözzön tollúnknak. Húsvét előtt egészen nyugodtak leheténk a dologrendes folyamán, s meggyőződésünk vala, hogy a penitentiális hét alatt mindenki szent dolgokkal foglalkozván, s a keresztények mindenütt békére, testvéri szeretetre, — s más üdvös erények gyakorlatára intetvén, a közcsend, s felebaráti egyetértés még inkább szilárdulni fog közöttünk ; s ime csalódánk ! az eredmény egészen ellenkező lőn ! Egyszerre a legnevetségesb ostobasággal szerkesztett hirek kezdenek a nép közt terjengeni, mik szerint a jelen uj írások következtében a lutheránusok a pápista vallást el fogják nyomni, a klastromokat, templomokat elfoglalni, a szerzeteket feloszlatni, az apáczákat szétkergetni Stb. stb. Ehez járult Húsvét másodünnepén a szt. Benedekiek egyházában egy — becsületére a derék szerzetnek — nem szerzetes pap által mondott egyházi beszéd, mellyben a szónok, mintha a catholica vallást már csakugyan végveszély fenyegetné — hiveit a vallás mindenároni megőrzésére s védelmére hívja fel, fel sem véve az ujonan nyert szabadságot, mellyből jó reájuk háramlani úgy sem fog stb. Mindezen rettentő dolgok létrehozandói s a cathol. vallás leendő megdöntői pedig az absurd hirek szerint Kálóczy és Lukács (mindkettő becsületes pápista ember) kiket már agyonveréssel kezdenek fenyegetni. A zavar nőttön nőtt, s minden jóra kész s minden áron békét akaró városbirónk húsvét első ünnepére délután népgyűlést hirdet, a zaj lecsillapítására s félreértések m egmagy arázatára. Iszonyú néptömeg tóiul a redout terembe — sokan botokkal — s Lukácsot, midőn szót akarna emelni a néphez, „le vele" ! kiabálással fogadják, s már már komolyabb demonstratióra készülnek ; midőn egy valódi pap a népből áll a szószékre s malasztos, szívhez szóló szavakkal a kedélyeket lecsillapítja, s mondhatni, •— megmenti Lukács életét ! Ezen becsületes pap a már többször
