Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
dicsérve említett RÓNAY JÁCZINT, a nemzeti őrsereg tábori papja volt. Egyszerűen jelezzük itt fel nevét, hogy ismerje azt az egész haza, s hallatára tisztelettel teljék el kebele ! A nép pedig, az a magában jó, de gálád izgatók által könnyen tévutakra vezethető, Lukácsot kihallgatá, és megéljenezé. De miként is emelhetett volna kezet, minden ok nélkül reá, nálunk egyetlen emberére, kit csak kevés napokkal ezelőtt égig szeretett volna emelni ? ! A gyűlés komolyabb következmények nélkül csendesen oszlott szét ! Azonban egyes gyűlölség a felhozott két egyén iránt folytonosan ármánykodik, — Lukács titkon megintetik, hogy életére vigyázzon ! Illy előzmények közt érkeznek meg az uj törvények. Kihirdetésükre közgyűlésül jövő május hó 1 -je rendeltetik s hirdettetik ki alispáni körlevél által, mellyben már a helységek elöljárói is meghivattak. Ezt némellyek a falusi népnek úgy akarják magyarázni, hogy elöljárók alatt képviselőket értsenek, s falukra mennek. Némelly jobbágy helységekben a legnagyobb barátsággal fogadtatnak ; de a megyének legnagyobb része szinte vallási féltékenységgel van eltöltve s felizgatva. S ebben van a valódi veszedelem ! Vallási térre van áthurczolva erőszakosan az ügy, melly a maga vágásában hagyva, békeszerető s aránylag műveltebb népünk közt, még csak zajt sem okozott volna. Mindezekhez járul főispánunknak épen a veszedelem közepén történt székérőli lemondása, első alispánunknak pedig folyvásti kétes ingadozása ; vájjon lemondjon-e ő is, vagy barátai által magát székében megerősíttesse ? S míg másutt a közjólét előmozdításán egyesülve munkálkodnak ; addig nálunk, bérviszonyaink közül egy kisszerű, de igen veszedelmes pártkérdés merült fel, mellynek eldöntése aligha vérbe nem kerülend ! Nincs erényes, nincs népszerű hivatalnokunk, ki az ügy élére állva nyílt homlokkal elől küzdene a polgári vész ellen, nincs Nyárink, nincs Rozsos Imrénk, de annál több alattomos machinátio ! Ily szorongatott állapotban a megyei és városi csendbizottság d r r r ' szükségesnek lattá rögtön a ministeriumot a varos s megye kétes sorsa felől küldöttek által értesíteni s annak bölcs intézkedését s hathatós segélyét kikérni. Helyben pedig következő felhívást intézte a néphez :
