Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

Márcz. is. A szabadságnak ez az első győri nagy ünnepe márczius 15-én délután volt, történetesen ugyanazon napon és ugyanazon órában, amikor a pesti ifjúság a múzeum előtt a nagy márcziusi ünnepet ülte. Másnap este érkezett meg a pesti nagy népgyűlés híre, meghozta egy boldog győri ember a hírrel együtt a magyar szabadsajtó első nyomtatványát, a „Talpra magyar"-t. Futó tűz oly gyorsan el nem terjedhet, s lángolóbb tüzet nem gyújthat, mint ez a hír s mint ez a lap. A színházban megszakadt az előadás, Lukács Sándor a színpadra ugorva kihirdeti a 12 pontot, hogy mit kivan a magyar nemzet. A 12 pout. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a czenzura eltörlését. 2. Felelős magvar ministeriumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést. 4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet-egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra ; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre ; a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai 'status-foglyok bocsájtassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdélylyel. Olyan tapstól még nem rengettek a győri szinház falai, művész olyan diadalt alakításával még nem aratott, mint Lukács Sándor ezzel az egy kis hős jelenetével. Harsog, rivalg az egygyé gomolyodó tetszészaj, a túláradó lelkesülés könnyező és könnyeztető jelenetei játszódnak le a zsúfolt nézőtéren, a zenekar a marseillaise dallamát húzza s annak búcsúztató hangjainál a kiáradó közönség sűrű csoportjai kórusban szavalják fel a csillagos egeknek : „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok többé Nem leszünk!"