Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

nekül szépen el bocsátunk mynden hozad tartozókkal egietemben, Isten akarattiaból hitemnek ura es igaz vagiok es az teobb passak es Jancsar aga fellől myndenek fellől felelünk.' * A városi sikkasztok őse. Győrvárosának 1600-ik évi jegyzőkönyvében olvassuk a következő épületes dolgot : „Eötvös László 64 frt. bizonyos adósságáért, melyet az városi adó pénzből magának usurpálva elköltött, azon pénzért az városnak Ötvös László felesége Rebeka, adott egy aranyozott botot és két aranygyűrűt, melyeket assignáltunk kamarás uram kezébe jövendő eladásért." (Ez az a bot, amelylyel azóta a város az elsikkasztott pénzeknek üti a nyomát.) * Az ajándékozó Győr. Nem kellett arra Győr városát senkinek megtanítani, hogy mint vendéglátó gazda, miként kedveskedjék magas vendégeinek. A királyokat rendesen megvendégelte •— ez a kötelessége szabadalomlevelében is ki volt kötve, de egyes esetekben emlékezet okáért ajándékokkal is megtisztelte. Hogy milyen nagyszerű volt ez az emlékezetes ajándék, arra is van megőrzött jegyzete a históriának : „1522-i szeptember 29 én Lajos király és királyné Győrt meglátogatván, a város részéről következő ajándékokkal megtiszteltettek; a király egy 12 frton vásárolt ökröt kapott, a királyné pedig egy ezüst (aranyozott) karpereczet (eiphum argenteum deauratum)." Egy másik ajándékozási eset, inkább adoma, is van a régi fóliánsok között megörökítve és pedig a közelmúltból. íme : 1893. június 10-én V. Ferdinánd király felséges nejével Mária Anna Piával a várost meglátogatta és az éjjelt a püspöki várban töltötte. A város ki volt világítva, a polgárság nagyszerű fáklyásmenetet rendezett, — a király a megyeházat, városházat és több közintézetet, — a királyné az Orsolyaszüzek klastromát meglátogatta. Itt történt, hogy mikor kocsiba ülni készült, az apáczák főnöknője egy szépen hímzett vánkoson részint az apáczák, részint a növendékek által készített kézimunkákat ajánlott fel a felséges asszonynak emlékűi. Ő felségének különösen megtetszvén a hímzett vánkos, erről a kisebb női munkákat leszedette és a vánkos elfogadására készségét kijelentette. A zárdai főnöknő azonban siránkozó hangon szólalt meg, benyúlván a vánkosért : „Ezt nem adhatjuk oda, mert ezt Liczenmayer gyógyszerésznétől csak kölcsönbe kaptuk." A királyasszony elmosolyodva a vánkost visszaadta. És igy győri emlék nélkül kellett neki haza menni !