Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

Beatrixet is, hogy az maradjon itt, mig ő Bécs ellen operál. így találjuk ezt feljegyezve a krónikában : „1477-ben elkezdé Mátyás a hadat az ausztriaiak ellen és mellé vévén Beatrix királyi asszonyt, kiindulva Budáról, mert felette kedveié ezen királynét, ki igen szép és hízelgő beszédű volt, és hogy ne küzdjön a háború nyomoraival, Mátyás a legközelebb fekvő városokban biztos helyen hagyá. Győrött volt akkor neje és hadseregével, midőn háborút izent az ausztriaiaknak, — a győri püspököt Dóczy Orbánt nagyon szerette, és volt is oka, mert mihelyt a derék püspök látta, hogy Mátyás valamiben szükséget lát, pénzben vagy katonában, a bajból mindig kisegítette." * A város elad egy mészárszéket a püspöknek. 1391-ben, a hiteles feljeg}

7zések erről is értesítenek — Héderváry János győri püspök a város birájától, Mihálytól egy mészárszéket vett. • * A budai török basa czimezése. Nagyon kellett vigyázni a régi időben, nehogy megsértve érezze magát a hatalmas budai basa. Ennek okából a város tanácsa annak rendje és módja szerint megszabta, miképen kell a czimet megadni neki a hivatalos leveleken. A czini így szólott : „Az tekintetes és nagyságos vitézlő böcsületes urnák Mussa vezér pasának, az hatalmas theöreök Cházárnak tengeren innen lévő hadainak igazgató Serdárjának, végh házainak gondviselőjének, és Buda fő helytartójának etc." * A fortélyos törökök. III. Ferdinánd uralkodása alatt (1637—1657.) noha béke volt a törökkel, mégis azon voltak, hogy Győrt kezükbe kerítsék, e végre többen magyarosan öltözvén, gabonás szekereken bejöttek a városba, hogy ezután a künn leselkedő rokonaikat beereszthessék, kiknek segélyével azután elfoglalják a várost, de egy szegény asszony észre vévén a török fortélyt, ez iránt jelentést tett a várkormányzónak, ki tüstént becsukatván a kapukat, elfogatta a gabonát áruló törököket és lekonczoltatta őket, mit megsejtvén a kivül agyarkodók — eliramodtak. * Útlevelek a török korban. A török uralom alatt (1594—1598.) a város minden lakosa szorosan alája volt vetve a török várparancsnoknak, útlevél nélkül senki a várost el nem hagyhatta. Egy fennmaradt eredeti után a következőkben mutatjuk be az ily útlevél szövegét : „Én Mehemed pasa, Istennek is akarattiaból Teöreök Császárnak vezére és Urumelly beglerbége fogadjunk my hitönkre tisztességönkre az én atiammal Serdárral eő ngával egictembe, igi hogj myde bántás