Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

Győr mint árumegállító hely. A vámoknál még lankasztóbban hatott a kereskedelemre az árumegállító jog, mely a kereskedőket bizonyos határozott útvonal megtartására kényszerítette Szt. Lipót herczeg pl. Bécsnek adott ily áru megállító jogot (1198.), melynek értelmében németországi kereskedőknek — legalább ezen irányban — nem is volt szabad Magyarországba jőniök ; sőt Bécsben is csak a bécsi polgároknak adhatták el áruikat. I. Rudolf (1278.) császár megerősíti e kiváltságot, mely a magyarországi s első sorban Győr felé irányuló kereskedelmet a bécsiek egyedárúsági jogává tette. Idegen kereskedő. Bécsben nem tartózkodhatott tovább két hónapnál. Ha Ausztriában valamely kereskedő a vámhelyek érdekében szabályozott útiránytól eltért, összes árúit elkobozták. A bécsi kalmárok érdekében még a belföldi kereskedőknek is meg volt hagyva, hogy Bécsben 1

/

í mázsánál kisebb részletekben nem szabad eladniok áruikat. A magyar királyok sem követtek különb gazdasági elveket. V. István Győrt is felruházta az árúmegállítás jogával, de csak az Ausztriából jövő vagy oda menő kereskedőkre nézve. E szerint az alulról vagy felülről jövő kereskedő Győr vidékén nem használhatott más utat, mint amely Győrön át vezetett. Itt köteles volt lerakni árúit s csak miután a polgárságelővételi jogát gyakorolta, vonulhatott ismét tovább. A dunai hajózás a pozsonyi hajósok javára szintén meg volt szorítva ; mert Pozsonytól kezdve a külföldiek csak a pozsonyi hajósok által szállíthatták tovább árúikat. Győr város és megye szerencsés fekvése, majd kiváltságai folytán kevésbé érezte a közlekedés akadályait és a tömeges szállítás nehézségeit. A külföldi kereskedő visszamenet közönségesen megrakodott a megye nyers termékeivel, minek a mezőgazdaságra is csak jótékony visszahatása lehetett ; mert a szegény pórosztály is arca verejtékének bővebb gyümölcsét arathatta. Kereskedelmünk útjai. A közlekedés könnyűséget és szabadságát nemcsak az önkényes vámok és zsarolások gátolták, hanem az utak, hidak és kompok rosszasága, a kellő gondozás hiánya. Az országutak, töltések és hidak jó karban tartása s ennek ellenőrzése a várispán tisztje volt. A kereskedelmi utak irányát Dunánk és a római korból fenmaradt útvonalak határozták el. A Duna mentében Pozsony, Mosony, Győr, Esztergom és Budapest voltak a vizi kereskedelem főhelyei ; a vizi úttal majdnem párhuzamosan halad a Bécset Győrrel s ezt Komárom, Esztergom, Székesfehérvár és Budával összekötő római korbeli útvonal. A jól készült római utak közel egy évezred viszontagságaival daczolva még fennállottak s hasznos szolgálatokat tettek azon nemzedéknek, mely a rómaik módjára szinte szedte az útvámot, de az utak jó karban tartására nem sok gondot fordított.