Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

Győrből Komárom, Pázmánd, Varsány, Mosony- és Mórichidán át Szombathely felé ; továbbá a Bicske körüli bogpontból Esztergom, Tata, Komárom és Varsányon át szintén Szombathely felé vezető útvonalak nemcsak Árpád honfoglaló hadainak irányát jelzik, hanem (a balatonmelléki vonallal) egyúttal a pannóniai kereskedelem fő és mellékútjai gyanánt szolgálnak az egész középkoron át. A varsány—szombathelyi utat (Koppány mellett) még 1086-ban is a „hadak útjának" nevezi az oklevél. A győr—mosonyi római utat a XIII. században, Etteven-nek nevezték. A Közép- és Észak-Németországból a szentföldre zarándokolok rendesen ezen utat használták. A vizi közlekedésre is a Duna mosonyi ágát használták nemcsak I. Endre korában, hanem még a XV. században is. Suntheim László a Dunavölgyét (1500 körül) leírva; Pozsony, Oroszvár, Köpcsény, Óvár, Győr, Komárom stb. sorrendet követ Elet és vagyonosság. A Duna és két partmelléke volt az átvonuló kir. hadaknak rendes útjok. Konrád császár is (1147.) erre vonult át seregével, melyben Ottó, a freisingi püspök és krónikás is jelen volt. Leirása szerint a Lajtán átkelvén, a nag}'sokaság részint a vizén, részint a szárazon vonult tovább. Kiemeli hazánk szépségét, földje termékenységét s valóságos paradicsomnak mondja ; de kevés várat, épületet talált. Szerinte a falvakban és városokban igen hitvány lakhelyek vannak, t. i. jobbadán nádból, ritkán fából és még ritkábban építvék kőből. Egész nyáron vagy őszön át, úgymond, sátrak alatt laknak. Nincs okunk kétségbevonni ez állítások hitelét. Hisz még V. István is (1271.) cserjést és berket ajándékoz a cseh háborúban sokat szenvedett győri polgároknak, hogy házaik tatarozására elég vesszejök és karójuk legyen. A székesegyház, a püspök s kanonokok lakásai, továbbá a vár falai, mint az egykori római castcllum maradványai, kétségkívül kőből épültek ; a város legnagyobb része azonban fából készült vagy sövényfonásu házak kevésbé díszes és rendetlen csoportozatából állott. Mondanunk sem kell, hogy ez még nagyobb mértékben áll a falusi parasztlakások és épületekre vonatkozólag. Ha későbbi századokból szabad következtetnünk, úgy a sokorói hegyekben a barlanglakók (troglodyta) sem hiányoztak. Ha tűz ütött, mindenük porrá égett. Miként lakása, úgy a szorgalmi osztály életmódja is még kezdetleges ; ellenben a nemesi osztály viseletében fényűző, életmódja pedig puhálkodó és munkátlan vala. A kép, melyben Tamás, a spalatói főesperes, XIII. századbeli (1240.) nemességünket festi, épen nem hízelgő. A „hosszú békében" úgymond, „a fegyverfogástól elszokva, kicsapongásokba, buja kéjekbe merülve, gyávákká lettének. A föld gazdasága okává lett fiai elkorcsosulásának. Mert mi egyéb volt ekkoron a fiatalság törekvése, mint magokat asszonyi módra cicomázni ! Napjaik válogatott lakmározásokban, puha kéjek 's játékok közt folytak le ; az éjjeli álmot alig szakasztá félbe a nap harmadik órája. Életöket nyaranta árnyas erdőkben, kies