Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
Omode győri püspököt, hogy a régi szokás alapján kutassa ki (a III. Béai által szervezett) az abdai, győri és füzítői vámtételeket. A király az általa megerősített vámszabályt miheztartás végett felküldötte a becsi kereskedő céhnek. E vámszabály szerint minden Magyarországba jövő német szekér után a vámosoknak négy, a győri főispánnak két kir. dénár jár ; ellenben a Magyarországból kimenő szekértől a vámosoknak nyolez, a főispánnak két kir. dénár. Ha hajókon hozzák áruikat, ezeket is a szekérteher arányában (mértékegység a vámszedésnél) kell megbecsülni, minden szekér után a vámosokat négy, a főispánt két dénár illeti ; ha pedig a Dunán fölfelé szállítják áruikat, minden szekér teher után nyolez dénár a vámosoké és két dénár a főispáné. Ha a németek ökröket hajtanak ki, a vámos minden ökör után két dénárt, de a főispán csak minden két ökör után kap egy dénárt. A magyar kereskedő szekere után a vámosnak két dénár, a főispánnak pedig két szekér után jár egy dénár ; ha magyarok hajtanak ki ökröket az országból, a vámos két ökör, a főispán pedig négy ökör után vegyen egyegy dénárt. Mézzel terhelt szekér után a vámos három, a főispán pedig egy pondust kapjon. Minden tunella bor után a vámosnak nyolez, a főispánnak pedig két dénár jár. Magyar sót szállító szekértől 2 l /a kősó vétessék a főispán részével együtt. Száz márka súlyú bors után a vámos egy márka borsot, száz keztyüből kettőt vegyenek vámul. Ez utóbbi tétel szolgáljon kulcs gyanánt a többi kisebb árúk megvámolására nézve is. Az olasz vendégek (Esztergomban, Fehérvárott számos olasz lakott ez időben.) szekerétől fél fertőt szedjenek. Fizegtőn egy német szekér titán, bármily teherrel legyen is megrakva, egy dénárt, többi holmija t. i. ökrei és egyéb árui után semmit se fizessen. Abdán két német szekér után négy, s két ökör után egy dénárt fizessenek. Gyalogos németek mitsem fizetnek. A győri harminczad jelentékeny jövedelemforrása vala a kormánynak. IV. Lászlóa királyné kanczellárjának 500 ezüst gírából álló fizetését a királyné győri harminczadából (tehát a királyné birtokában volt) utalványozta, mely körülmény egyúttal G}^őr meglehetősen élénk kereskedelmi forgalmáról tanúskodik. A vámosok szaporodása egyrészről jelzi, hogy az iparos tevékenység és kereskedés is már élénkebb lendületet vett, más részről azonban a vámjog sűrű adományozása és a földesurak által önkénytesen felállított vámhelyek súlyosan hatottak az éledző ipar és kereskedelemre. A rendek már III. Endre alatt szükségesnek látták a IV. László fejetlen kormánya alatt felállított vámhelyek szigorú eltiltását. Királyaink, hogy a vámhelyek sűrű felállítása által okozott terhek ellenében megóvják a bel- és külkereskedelem érdekeit, bőkezűen osztogatták a kiváltságokat. IV. László az I. Rudolf császár tartományaiból jövő kereskedőket a harminczad és vásárvám kivételével minden egyéb elvámolás alul felmenti. Egyebek közt Győr lakossága is az egész országra kiható vámmentességet nyert (1271.) kiváltságlevele értelmében III. Endre a nemesek és egyházak népeit is fölmenti a vámfizetés terhe alul, mely ezentúl csupán a kereskedői osztályra nehezedik
