Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

Mint általános érvényű, de a kifejlett győri kereskedelem szempontjából kiválólag győri érdekű törvényt, fel lehet itt említeni az 1723.' 53-ikat, mely elrendelte, hogy a kereskedők könyvet tartoznak vezetni. I. Ferencz uralkodása alatt a folytonos háborúk az állam minden segélyforrását kimerítették, a forgalom megadóztatása tehát mind erősebb mérvben történt Nemcsak a gabnakereskedés akkori gócza Győr városa, de az egész ország közgazdasági veszélyt látott ily körülmények közt a gabnakereskedés kiviteli vámjainak emelésében, miért is 1807-ben a 6-ik törvényczikkbe ily rendelkezést vettek fel: „Hogy a gabnakereskedés melynek külföldre kivitele Magyarországnak s csatolt részeinek és az egész birodalomnak nagy hasznával van egybekötve, minden lehető biztosságát megnyerje, ő sz. Felsége a karokat és rendeket kegyelmesen biztosítani méltóztatott, hogy : 1. §. A gabna kivitele az állam terhes okai nélkül, melyek azt beállítani javallnák, soha se fog megtiltatni. Sőt rendelkezni fog, hogy a határbeli kivitelen, az útak és hidak használatára állított vámokon és réveken kivül semmi díjjal ne terheltessenek". Hasonlóképen intézkedett a következő, 1807. 7. tczikk a borok kiviteléről, amiben Győr szintén erősen volt érdekelve. -* A város nagybecsű kereskedelmi kiváltságairól az előző fejezetben közölt királyi kiváltság-levelek s különösen V. Istvánné, II. Mátyásé, I. Lipóté és Mária Teréziáé foglalnak magukban adatokat. Vámok, utak, értékszámítások. IV. Béla királynak a közjogi szemelvények között bemutatott szabadalomlevele 1255-ből nagybecsű adatokat tartalmaz a győri vámok szabályzatáról. Ugyanezen adatokat s a város anyagi míveltségére vonatkozó egyéb kérdéseket felöleli Villanyi Szaniszló érdekes munkája is, melyből a következő részeket ide iktatjuk. A győri liarminczad. A harminczadot az országba behozott vagy kivitt árúk titán fizették. Győrött, mint a dunamenti kereskedelem egyik fokhelyén, a harminczadszedő hivatal már a XII. században fennállott. IV. Béla 1255-ben azzal bízta meg