Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

2. Az őrjáratok éjjel-nappal őrködnek a közrend felett ; az idegenek a főkapitányság hatásköre alá tartoznak. 3. A cs. és kir. kiváltsággal biró czéhek megkeresésére — a nekik adott főkapitányi protectionalis értelmében — a himpellérek és kontárok kiirtására segédkezet kell nyujtaniok. 4. Önkényesen mit se követeljen, támogassa a végrehajtásban azon ármegállapításokat, miket a győri hatóságok az ordinánz-házban szoktak volt elhatározni. 5. A fajzási, rét- és legeltetési jog tekintetében a túlkapásokat ne nézze el s a nagy hálókkal űzött halászatot se engedje meg a katonaságnak. 6. A vár közelében nem szabad vizi malmokat felállítani, mert árthatnának a falaknak. 7. A kapukat, ha köd vagy veszély nem mutatkozik, a szokásos vizitálás után fél óra múlva meg kell nyitni s csak esti szürkületkor zárassanak el, hogy a lakosok mezei és kerti munkájokat végezhessék. 8. A nagy ágyúk (pl. a fél Kartaum) a górvédeken, a mozsárágyúk pedig oly helyeken állítandók fel, ahonnét az utczák felett uralkodni lehessen. Ehhez képest új górvédek felállításáról kell gondoskodni ; a többi ágyú maradjon a bástyákon. 9. A puskaport ezentúl nem szabad egy helyen összehalmozva tartani, hanem különböző helyeken. 10. A kazamaták és egyéb boltozott helyiségekben többé nem szabad marhát tartani, hanem csak ágyúkat és tábori szereket ; a bástyákon való kocsikázást vagy legeltetést sem szabad ezentúl megengedni ; a legeltetés csak a külső sánczokon engedélyeztetik. 11. A főkapitány jövedelmei felett való őrködés és azok kezelése annak kastély-kapitányát (Schloss-Hauptmann) illetik. 12. A tűzveszélyre való tekintettel a lakosság csak négyheti fa-, szénaés szalmaszükségletet szállíthat a várba stb. A várkapitányság tiszti fizetése. A győri főkapitány és közegeinek mellékjövedelmei. A főkapitányok és főtisztjeik rendes zsoldjuk és asztalpénzükön felül még jelentékeny mellékjövedelmi forrásokkal (regalia) is rendelkeztek. Ezek ellen ugyan a káptalan, a város és a megye többször tiltakozott, ámde a sérelmek orvoslására kiküldött bizottságok úgy 1625. mint 1650-ben meghagyták a főkapitányt és tisztjeit eddigi mellékjövedelmeik élvezetében. A törvény szava pl. határozottan eltiltja a végek főkapitányait az úgynevezett ötvened és századrész szedésétől, melyet a marhák, só és egyéb kereskedelmi tárgyak után vettek (1630: 44. és 1635: 77. t.-czikk) a bizottság mindamellett elnézte ezt továbbra is ; a többi jövedelemforrásokra nézve pedig a főtisztek elődeik százados gyakorlatára s a többi vég helyeken dívó szokásokra hivatkoztak.