Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

Gr. MANSFELD FÜLÖP főkapitány regaliái : Országos vásárok alkalmával (4) minden zsidókereskedő kocsija után egy vég vászon ; egy kocsi kősó után egy darab kősó ; minden láda besózott hal után tetszés szerint néhány darab ; egy kocsi szárított haltól azok minőségéhez képest néhány drb ; 50 drb Győrön át hajtott disznótól egy drb ; 50 juhtól egy drb ; minden Győrött kimért vizától annak feje és belső részei ; minden halász hetenkint, ha sok hala van, abból körülbelül egy font súlyút ad ; minden kenyérsütő asszony hetenkint ad egy czipót ; a Győrött kimért szarvasból annak két vesepecsenyéje s a vaddisznóból annak feje jár. A főkapitány háztartásában gyertya- és szappanfőzésre évenként 7 mázsa faggyút fogyaszt el ; a győri mészárosok ennek mázsáját a folyó árnál egy magy. tallérral olcsóbb áron kötelesek a főkapitány tiszttartójához (Hofrichter) szállítani. A czigányok is kötelesek évi ajándékot adni, a regiment-alattvalók pedig a szükséges mennyiségű jég szállításáról gondoskodnak. A főkapitány azonfelül Győr egész vidékén szabad vadászati jogot gyakorolt. A főstrázsamester (Obristwachtmeister) mellékjövedelme : Minthogy Győrött a főstrázsamesternek mindenkor egy tolmácsot kelle tartania, e czímen azon hódoltságbeliektől, kik Győrré hozták volt eladó marhájukat, fejenként 5 s minden ökör után egy garast szedtek ; azon hódoltságiaktól pedig, kik Győrön át Ausztria felé hajtják marháikat, (mi ritkán szokott történni, mert a győri marhakereskedők szokták volt megvenni) fejenként egy birodalmi tallért, de a győri lakosoktól mit sem szoktak vámul venni. Minthogy azonban az Ausztria felé menőknek a győri főstrázsamestertől útlevelet kell váltaniok (nehogy gyanús elemek is átmehessenek), mely nélkül az abdai hid őrsége senkit sem bocsát át, ez útlevélért a győriek ugyan semmit, de az idegenek egy garast tartoznak adni a útlevéliró egyén fizetéséül. A zsidók, kik bőröket, vagy egyéb árúkat vásárolnak, vett árúik természetéhez képest a régi szokás szerint 1—3 tallért tartoznak fizetni, országos vásárok alkalmával pedig a vásárőrök czimén a főstrázsamesternek minden idegen kereskedő sátra után 3—4 garas értékű tárgyat ad. Az összes regáliák évi összege alig emelkedik 200 frtra. A strázsamester hadnagy (Wachtmeister Lieutenant) mellékjövedelme : Régi szokás, hogy minden szekér fa után egy darabot adnak a hadnagy számára, ki abból a kapuk utalját tartozott fával kirakatni s ez útat jó karban tartani ; a szombati fajövedelem azonban a helybeli kórházat illette. A helybeli polgárok országos vásárok alkalmával soha egy krajczárt vagy fillért nem szoktak fizetni, azonban az idegenek, mint a pozsonyiak, soproniak és bécsiek sátorhelyük kijelölése és tisztántartása fejében mindig adtak egy kis ajándékot. Az ezred porkoláb mellékjövedelme nem állott egyébből, mint hogy az általa elzárt egyének mindegyike egy birodalmi tallért fizet s hogy a katonaság köréhez tartozó néhány üzletember hetenkint egy garast ad. A sérelmi iratokban ellene felhozott vádak szerinte alaptalanok.