Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
A XIX. SZAZAD ELEJÉN 123 osztásával összefüggésbe hozni, melynek közepén később a vasút vonala futott keresztül s melyet utóbb a város beépített. A térkép a mérnöki hivatalban látható. A többi bástya sem soká beszélt az egykori bevehetetlenség híréről, a szabadságharcz után a város fejlő- A ka ? u ' désének teljes szabadsága s a forgalom kényelme érdekében sorra bontották le a kapukat és bástyákat, a bécsi kaput 1858-ban, a (vizi) Dunakaput 1860-ban, az uj Dunakaput pedig 1863-ban bontották le. Utolsóul az a kapu maradt, melyen annyi gyász és dicsőség vette be magát városunkba, a fehérvári kapu a tűztoronynyal. Bár a franczia hadjárat terheit a lakosság minden rétege súlyosan érezte s jóllehet az 1811-ik évi febr. 20-án kibocsájtott patens, mely a papírpénz értékének devalvatióját rendelte el, nyomban erre teljes vagyoni romlás szélére jutatta úgy a magánosokat, mint a közvagyont, mindezek daczára a szorgalmas és munkás . polgárság megtalálta a bajokból kivezető utat saját buzgalmában 7 és kitartásában. Mikor a bástyák egy részét 1820-ban lebontották, egyszerre két csinos és szabályos külváros adott kényelmes helyet az iparkodó lakosságnak és csakhamar megkezdődött az uj szabású városrészben a kor modern fegyvereivel vívott uj harcz — a kenyérért. E harczból a körülményekhez képest diadallal vergődött ki városunk, daczára hogy az idők súlyos csapásokkal voltak terhesek. 1826-ban nagy jeges árvizet öntött reá a Duna s elpusztította a téli kikötőben állott hajókat és malmokat. Az 1829-ik év végén és az 1830-ik év elején olyan havazások Csapások voltak, hogy minden közlekedés lehetetlenné vált s a város már élelmi szerekben is szükséget szenvedett. Utána árvíz következett, mely az egész vidéket elpusztította s a város mélyebben fekvő utczáit is elborította. Még ugyanezen évi július 21-én nagy tűzvész ütött ki Újvárosban és Nádorvárosban, e tűzvész 161 házat hamvasztott el s két emberélet is áldozatául esett Legborzalmasabb volt azonban valamennjű csapás közt az 1831-iki kolera, mely juh 19-től szept. 17-ig tartott és melyben 1474 betegségi eset közül 602 halállal végződött A járvány tartama alatt az utczákon és tereken embert alig lehetett látni, mindenki elhúzódott lakásába és várta sorsát, az utczákat a hatóság kirendelt füstölői járták be. A kolera megszűntével a váltóláz öltött oly mérveket, hogy majd minden házban volt néhány fekvő beteg. •(„Descriptio morborum Anno 1831. Jaurini epidemicorum.")
