Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
Bél Mátyás leírásából. Bél Mátyás, ki a XVII. század végén és a XVIII. század első tizedében többször időzött Győrött, dicséri utczái szabályosságát, melyek azonban csak a XVIII. század elején lettek kikövezve. (Lendvay Dániel 1713-ban kövezés czimén 30 frtot, egy ölre egy dénárt számítva, vesz föl a várostól.) A házakat Bél alacsonyaknak mondja, mert nem múlhatták fölül a bástyák magasságát, nehogy a háztetők az ellenséges ágyuk czélpontjául szolgáljanak. Egészségügyi szempotból kedvezőtlenül nyilatkozik Győrről ; a város mély fekvésű ; a lakások szük voltuknál fogva kevésbbé szellősek, tehát a levegőjük sem lehet egészséges, mert a szél nem viheti magával a kóranyagot. Fölemlíti a törökbörtönt, a fővárta épületét, a főkapitányoknak a belső várban fekvő lakását, melyen ekkor harangokkal s órával ellátott torony állott. A vár egyes épületeit egyébiránt már 1560-ban cseréppel födték. Bél szerint a katonai épületek közt kiválóbbak : a császári ház (építkezési hivatal, mely a XVIII. század elején karmelita kolostorrá alakíttatott) s a bőven felszerelt katonai szertár a káptalan-dombon. Az erődítések jól beboltozott rejtekei (kazamaták) szolgáltak lőpor-raktárakul. A polgári épületek közül egyedül a városházat emeli ki, pedig az 1703. évi telekkönyv adataiból kitűnik, hogy Győrnek nem egy elég csinos külsejű háza a XVII. századra viheti vissza eredetét. A harangöntő- és bástya-utczák, a bástya-domb egyes maiglan fennálló házai nemcsak a mai, hanem a XVII. századbeli inség és nyomor megannyi tanyáira vallanak, habár akkoron jobbadán pattantyúsok laktak ott. Bél elmarasztalja Győrt a jó ivóviz hiányában is ; alig van, úgymond, három jó kut a városban, amelynek vize élvezhető. Leirja, hogy miként igyekszenek a.Duna-, Rába-, Rábczából hordott vizet élvezhetővé tenni. Bél kiemeli, hogy a fehérvári kapu előtt villák s nem annyira szórakozásra, mint zöldség- és g3 r ümölcstermelésre szánt kertek valának. A győriek úgymond, itt tartják háziállatjaikat s tenyésztik igen jó fajú almafáikat. E tájon azonban minden, az épületek úgy, mint egyebek, csak ideiglenes jellegűek ; mert ha ellenség mutatkozik, azonnal mindent fölégetnek, nehogy az ellenségnek búvóhelyül szolgálhassanak. Itt van a vásártér, a nyilt közös temető {vallás és nemzet-különbség nélkül), a temető a XVII. század közepéig egészen az országút mellett feküdt, azonban a XVII. században a külső sánczművek érdekében kissé hátrább lett tolva. A Rábától nem messze van a Kálvária-hegy, majdnem azon helyen, a hol egykoron a szent-adalberti prépostság állott. A város földje a szőllőművelésre s gabonatermelésre egyaránt alkalmas ; ennélfogva lakói mindkettővel sikeresen foglalkoznak. A városhoz közel vannak a szőllők, hol szép villákat és présházakat látott. Bél leírása szerint az Újvárosnak a mult század elején négy hosszú utezája volt ; ezek túlsó végén, a karrókerítésen túl feküdt a temető, azon a helyen, melyet ma ó-temetőnek mondanak s a sorompón belül fekszik. A városnak a Rába felé eső eleje, hol ma az evangélikusok és molnárok épülete
