Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

dűek tanítottak. Gr. ZICHY püspök 1744-ben a növendékeket a jezsuiták kollégiumába küldte, a kegyesrendü tanárokat pedig a tanítástól felmentette. 176.3-ban a földrengés a papnövelde épületét is romba döntötte, 1766-ban azonban gróf Zichy püspök ismét Gimná- felépítette. A világiak felsőbb oktatására szolgáló iskolával már ztum. t(330-ban birt Győrött a jezsuita rend, eltöröltetése után pedig gimnáziumuk 1801-ben a szent Benedekrend kezeibe került. Az ág. ev. felekezetnek 1749 előtt több mint másfél századon át volt „latin-iskolá"-ja. A bölcsészeti és jogi szakokra berendezett Jog- győri kir. akadémia 1776. november 6-án nyilt meg ünnepélyesen %kademia- 1778-ban nemesi konviktussal lett kibővítve s megbízatott a sajtó alá bocsátandó könyvek felülvizsgálásával is. (Későbbi története a jelenkort tárgyaló fejezetben.) Leírásunk kiegészítéséül belefűzzük itt abba három középkori útieirónak Győrről való megemlékezését. 1 Tollius Jakab leírásából. A külbenyomás, melyet Győrváros az idegen szemlélőre gyakorolt, nem mondható kedvezőtlennek. Tollius Jakab utleiró, ki a tizenhetedik század végén megfordult Győrött, azt írja, hogy a város elég kellemes benj^omást gyakorol. Megérkezésekor (hajón) éppen ünnep lévén — a lakosság ünnepiesen vala öltözve s nemkülönbség nélkül a vízpartra vagy a bástyafalakra gyűlt, melyek az egész város körül elég széles és kényelmes sétahelyül kínálkoztak. Tollius a város megtekintésére egy órát szentelvén, azt mondja róla folytatólag, hogy házai sem nem szépek, sem nem csúnyák. Maguk az utczák kevésbbé diszesek, mert kövezetlenek. A főkapitányok palotáját jelentéktelennek mondja ; ellenben kiemeli a jézustársaságiak collegiumát és templomát, mellyel szemközt a piaezon a Bold. Szűznek szobra áll. A jelenleg is fennálló vagy 15 m. magas szobrot Kollonits Lipót püspök emeltette Budavárának 1686-ban történt visszafoglalása emlékéül. E szobor közelében, úgymond Tollius, földalatti börtön látható, melyet a mórok marmorának neveznek. Kettős és vasrácsozattal ellátott nyilasa volt ; ebben a szegényebb s alacsonyabb sorsú török foglyok tartattak, mig az előkelőbbek a bécsi kapu mellett, az Ivánházának nevezett mély börtönben őriztettek. A székesegyház északi, nyugati s keleti része körül terült el a régi vártemető, melyet az élésház tiszttartója a XVII. század elején faraktárul használt. A székesegyházat e veszélyes szomszédság örökös tüzveszélylyel fenyegette, minek következtében a káptalan e temetőt eredeti rendeltetésének kérte visszaadatni. 1 Tollius és Bel leírása Villányi művéből.