Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
győri polgárok számára nagyobb kiváltságokat adott, mint aminőt élveztek a királyi koronázó városnak Székesfehérvárnak lakói. .4 lakos- Győr lakossága az Árpád korszak vége felé 4—5000 lélekre sag ' ment s így az ország népesebb városai közé tartozott. A város emelkedettségét és fejlettségét e korban igazolja azon körülmény Szerzetes- is, hogy benne akkor már a Johannitáhiak, Domonkosrendieknek rendek. g mmc jen valószínűség szerint már a Ferenczrendieknek is voltak kolostoraik, a középkorban pedig ezek mind megannyi éltető központjai voltak a polgáriasodásnak és haladásnak. A Johanniták a városban birtokosok voltak s nekik is volt bizonyos szánul jobbágyuk a győri lakosságban, miként ezt a fönebb érintett királyi okmány határozottan megemlíti. Hasonlókép több jobbágya volt még a Sz. Adalbert prépostságnak, mint egyik legelőkelőbb győri birtokosnak, s mindezen adatokból látható, hogy a város lakossága nagyon változatos tarkaságot mutatott rendi és jogi tekintetben. G y° r vá> [- Végre meg kell emlékeznünk a várispánok vagyis főispánokról ispánjai. ^.^ között jelentékenyebb szerepet vitt II. Endre alatt a spanyol származású SIMON, ki úgy látszik, még Imre király alatt jött Magyarországba Arragoniából, midőn a király Konstancziát az arragoniai király leányát feleségül vette. Endre király úgy nyilatkozott Simonról, hogy „nem szükségből, hogy megélhessen, hanem a királyi jóság hírére jött Magyarországba" s itt győri ispán lett. Mint ilyen tagja volt ama követségnek, melyet a király 1232-ben Rómába küldött, hogy a pápa vegye le az országról az egyházi interdictumot, melyet Robert esztergomi érsek a király gondatlansága és hanyagsága folytán az országra kihirdetett.^ A győri ispánok közül IV. Béla alatt LŐRINCZ ispán a királyi főlovászmesteri hivatalt is viselte. V. István alatt pedig, midőn a nevezetes szabadalom-levelét kiadta, DÉNES püspök viselte a főispáni hivatalt. A föidbir- Ezidőben a birtok felosztásának mértékegysége az ekealj tok ' (120—150 hold) volt, melyhez Győr vidékén 8 ökör, 10 tehén, 100 juh és 2—3 szolgából álló felszerelés tartozott. ipar. Az ipar még mindig nem tartozott a kedvelt foglalkozások közé, a nép jelleme a harczot, a vitézséget tekintette a becsületes vagyonszerző foglalkozások legdicsőbbikének. Győr városában az iparos polgárság ekkor kezd különválni osztályokra ; a bőrrel dolgozók s abból mindjárt iparczikket is készítők például külön timár, varga, szíjgyártó mesterágakra szakadnak, majd a tímárok
